Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat - 2013. július 2.
Marabu úgy oldotta meg a mikroprocesszor problémát (nincs semmiféle mikroprocesszor probléma), hogy vett egy papírlapot és azt mondta:
1) Hajtsuk félbe a papírt a vonal mentén.
2) Megint.
3) Megint.
4) Megint.
5) Megint.
6) Megint.
7) Megint.
8,9,10,11,12… stb. Megint megint.
67) Kész.
Én megpróbáltam, és egy nagy papírkutya jött ki az egészből.
Merj alkotni!
Kilencvenegyedik nap: Tea a töröknél
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. július 1.
A férjem, amikor megékezik a munkából, kérdőn tekint a délutáni karrier-terápia program résztvevőire. Hol tartotok? Barbi jól áll, én távolról sem, néha kiegyenlítünk, de nagy általánosságban megállapítható, hogy mint egy újságíró (a rather shitty one actually) határidőre dolgozom, a cikk aznapra kell, szóval éjfél előtt ne tessék reménykedni. Fis újabban bekapcsolódott harmadiknak ebbe a háromszázhatvanöt napos játékba, nyilván nem festhettünk túl jól. És ilyen minőségében vasárnap valamiért biztos lett abban, hogy ha a fiókban kallódó napszemüvegekre Barbi manga szemeket nyomtatna, az szórakoztató volna. Tegnap el is mentek ezekben a göncökben a törökhöz egy teára, és ettől mindenki egy kicsivel boldogabb lett.
Kilencvenedik nap: Pillangók a szívószálon
Készítette: Keresztesi Barbara
Egyperces novella: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 30.
Az 1900-as évek elején egy Nagaszaki környéki dombtetőn, a tizenöt éves Pillangókisasszony hozzáment egy sorhajóhadnagyhoz, akit Pinkertonnak hívtak. A tiszt a szerelmi csúcspontot, a fortissimót követően eltűnt, mintha soha nem lett volna ott. Három évvel később láttuk viszont, új feleségével jött Japánba, a régi, megesett Cso-cso-szán ettől nem volt boldog, annyira nem, hogy elemésztette magát. Te jó ég, micsoda történet. Elmondom, mi történt ma. Reggel a tokiói járat rendben landolt New Yorkban, Cso-cso-szánnak nem voltak csomagjai, kisétált a Kennedy előterébe, útbaigazítást kért egy pultnál, majd átutazott a városon. Long Islanden bérelt egy kocsit, azután East Norwich felé vette az irányt. Végigment a Jericho úton, tovább az Oyster Bayen, a tónál ráfordult a Griffin sugárútra. Legvégül balra betért a Floyd utcába, ahol le is parkolt egy ház előtt. Kulccsal jutott be Pinkerton lakásába, a nappaliban megállt, hogy kifújja magát. Nem volt boldog. A férfi két hete bukott le ezzel az új szerelemmel, ahogyan a telefonban nevezte. A nő most megragadott egy ollót, belépett a hálószobába, és a gardróbban sorakozó csinos zakók ujjait egymásután levágta. A pantallókat térdben és combban fazonírozta meg, úgy érezte, hogy így remekül mennek az öltöny felsőkhöz. Végezetül a vezetékes telefonról felhívta a londoni pontos időt, félretette a kagylót, a kulcsot a konyhapultra dobta, és behúzta maga mögött az ajtót. Cso-cso-szánt egyébként később elveszi egy nagyon rendes fickó, egy edző, aki korábban Oféliát tanította úszni.
Tegnap megígértem, hogy a szívószálat díszítő pillangókat odaadom, íme:
Nyolcvankilencedik nap: Őszibarackos lasszi
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 29.
Most a lassziról szeretnék írni. Ez egy indiai frissítő, tizenkét perccel vagyunk éjfél után, nekem hirtelen csak egy karórás pakisztáni történet jut eszembe. Vagy a Lassie hazatér. Visszakanyarodva a lasszihoz, barackos lett, kissé sós, édes és hideg, a szívószálakra pedig lila pillangókat tettem. Mindenki nagyon örült ennek a nyolcvankilencedik napon.
Nyolcvannyolcadik nap: Szörny könyvjelzők
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 28.
Angliában a Kieffer rezidencián könyvtár volt a mosdóban. A mosdó most vécét jelent, a könyvtár pedig három sor polcot a helyiségben, a fej fölött. Szkeccsek, karikatúrák, Monty Python szövegkönyvek, csak a legszükségesebb irodalom kapott bent helyet. Nem tudom, mi a nyavalya van velem, hogy ilyen részletekbe beavatok másokat, de nálunk szintén van könyvszekrény a mosdóban. Ezt, a körülményes viselkedést, meg a rekreációs piálást hoztam haza annak idején.
Barbi ma könyvjelzőket készített, amelyeket a Nexus, a Tót Endre blog és Az elefántcsonttoronyból félbehagyott oldalain helyezett el.
Nyolcvanhetedik nap: Dinnyelimonádé
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - - 2013. június 27.
| Nyilván én izgulom túl, de nehéz naponta igazat írni, témába vágóan. Fejből nem is nagyon megy, mióta ez a munka elindult állandóan olvasok (verseket és limonádérecepteket vegyesen), és ha találok egy jó szókapcsolatot lejegyzem, hátha később felhasználhatom valahol. Középtávon a férjem is megérezte, hogy ez a mi vállalásunk megterhelő, annyira, hogy azt mondta, ha korábban tudja, soha nem enged belekezdeni. De statisztikailag az összes nyereségünk eddig annak köszönhető, hogy szinte semmilyen értelemben vett józan ítélőképességünk nincs. Valamelyik nap egy Kassák szöveget kerestem, nem is tudom, hogyan találtam ezt a másik oldalt helyette, ahol a lap tetejére egy Rowan Atkinson szkeccset ágyaztak be, vele átellenben meg ez a dinnyelimonádé recept volt olvasható. A kettő között semmilyen tartalmi kapcsolatot ne tessék keresni. |
Nyolcvanhatodik nap: Pajzán históriák
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat 365+ - 2013. június 26.
Minden úgy kezdődött, hogy Dávidnak születésnapja lett, és a sógorom, aki érzése szerint ezt a 365 napos projektet menedzseli azt mondja nekem ad hoc, hogy kitalált valami rendkívülit. Az iparcikk kézzel készítve volna legmegfelelőbb, úgy érzi. Az ügy nem tűr halasztást mondja, mert ma (tegnap) egy férfiak egymás közt sörözésen vesz részt, és ehhez az ünnepléshez szerinte egy csendes, introspektív fanyalgás helyett, valami vaskos tréfa illene. Egy bohóc, aki belül csupa szomorúság, de közben nagyon durva hasmenése van. Valami ilyesmi. Egy söralátét? Milyen eredeti, mondom, de ez egy különlegesen pajzán söralátét, mondja, pironkodna láttán az a nem kisebb nevű ember is, aki Balzac.
Fis kihelyezte hozzám ezt a feladatot, tehát nem én találtam ki, hanem ő, de ezt nem mentegetőzésképpen mondom, (pironkodva), hanem mert intimitás issúim vannak, feltehetően. A pajzán söralátétet én készítettem el, Dávid örült neki, így hárman is boldogok voltunk, az ünnepelt, az ünneplő és én, akinek ezen a blogon, ma fejeződött be a nyolcvanhatodik napja.
Nyolcvanötödik nap: Jéglámpa cseresznyével
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 25.
Ezenkívül még egy cseresznyés posztom lesz. Egy jégkrém, aztán végeztünk, a témát azt hiszem, kimerítettük idén. A jéglámpák összeállítása közben egyébként az a kérdés merült fel baráti körben, hogy vajon az angol királynő eszik-e cseresznyét, és ha igen, akkor úgy, hogy kiáll a Buckingham-palota erkélyére, és köpi a magot a korláton túlra? Vagy lövöldözi az őröket az ajtó előtt?
Nyolcvannegyedik nap: Gondolatkísérlet
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 24.
Meglett Schrödinger macskája. (Ez végső soron örvendetes - gondolta a nő szórakozottan.) A macska egy dobozban élt és ugyanakkor, ugyanott, halott is volt. Valószínűleg. E törékeny kvantumállapot szondázása kapcsán írtak róla az újságban. Az volt a hír (körülbelül), hogy a macskára sikerült vetniük egy pillantást anélkül, hogy ránéztek volna. Nos, itt tartunk most.
Az újságcikkről jutott eszembe ez a poszter.
Nyolcvanharmadik nap: Az igazi Szent Iván-éj
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. június 24.
Ma volt az év legrövidebb éjszakája. A pénteki bazsarózsákat ezért egy Titánia koszorúba rendeztem, azután kisétáltunk az Erzsébet térre, és megkértem négy iparművészt, hogy viseljék ők is egy fotó erejéig.
Nyolcvankettedik nap: Hőségriadó
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 22.
Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ral véletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: - Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.
Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói:
Nyolcvanegyedik nap: Szentivánéji álom
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 21.
Bárcsak volna egy jó történetem Szent Iván-éjszakájáról. Shakespeare-nek volt egy: Jer, ülj le mellém e virágpadon / Én kedves orcád majd simogatom / És pézsmarózsát tűzdelek hajadba, / Szép nagy fülednek csókra csókot adva. / Satöbbi. Shakespeare-nek könnyű, ő mégiscsak Shakespeare, bár valamelyik nap Ken Robinson eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehetett, amikor Shakespeare-nek tartottak irodalomórát: - William fiam, tessék jobban igyekezni - mondhatta a tanár.
Holnapra egy virágkoszorút készítek Szent Iván-éj alkalmából, olyasmit, mint amilyet Titánia visel a darabban. Ma az alkatrészek közül a papírbazsarózsákat mutatom be.
Nyolcvanadik nap: Cseresznyezselé aperitif
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 20.
A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom.