Merj alkotni!

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 13.

Krúdy kicsi volt és tömzsi, Kafka nagytermetű, bőrbe bújtatott, de még mindig nem elég széles, Poe finoman, nem ezoterikusan, széles margóval, félfamentesen várt a sarokban, modellméreteivel tűnt ki a többi író közül. Végül Poe-t választottam, ő felelt meg legjobban erre a pillangós munkára.

Tegnapról maradt még csokoládé, ebből pillangót készítettem.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 12.

         Ma tofuval kevertem össze málnavelőt és luftballonokat mártottam forró csokoládéba. Úgy hangzik, mint egy inkvizítori munka a Walt Disneynél, de minden a konyhában történt, a komfortzónámon kívül. Később kidurrantottam a lufikat és így ehető poharak álltak elő, ezekbe töltöttem a málna mousse-t.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. július 11.

         Hány órát alszol, kérdezte az illető, mondtam, hogy hármat, négyet, ő azt akarta tudni, hogy ez amolyan szépítő alvás-e délután, én ezt nem értettem, de amikor megérettem nagyon érdekes gondolatnak találtam, mert nem, nem délután alszom három órát, hanem egy nap, összesen. Mások sem pihentebbek itthon, és ehhez köthetően az a szokás kezd kialakulni, hogy káromkodunk, mint Zelma nagynéni. Ezt eleinte bohémnek és olyan emancipáltnak tartottam, de kezdünk elkanászodni. Erre megoldásként találtam ki ezt a perselyt. Ebbe a díjszabás szerint tartozik fizetni mindenki, aki rondán beszél. Egyelőre drámai visszatartó erőről nem tudok beszámolni.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 10.

         Ha ilyen fáradhatatlanul dolgozik valaki határai feszegetésén, mint én, naponta újabb területeket hódítva meg, akkor a századik napon joggal várhatja el, hogy történjen valami szokatlan, jutalom helyeződjön kilátásba, esetleg kisebb csoda essen meg vele. Ma egy gomolyfelhő szállt le az égből, nem beszélt, vagy ilyesmi, zenét sem sugárzott, csak lebegett a fejünk felett. Végeredményben egy kisebb csodát beszéltünk meg, és az kötelességtudóan be is következett.

A természetfeletti jelenséget a Mátrában, a sás-tói kilátó legfelső emeletén tapasztaltuk, ha bárki regisztrálni szeretné az esetet.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 9.

         Kelly Dixon kitalált egy játékot, amit „idd ezt, gyártsd azt” névre keresztelt. A szabályok értelmében néha bekever egy érdekes színösszeállítású limonádét, és mellé legyárt egy valamilyen tárgyat, az itallal harmonizáló dekorral. Hát igen, sekélyes, de nem érdekel, nekem az awesome possum feliratú póló is tetszik. Hétvégéről maradt még levendula, így adta magát ez a mai poszt. Éppen Kelly Dixonnál találtam is egy levendulás testradírt, de az már túlment minden határon, mert Dixon ételfestéket kevert a cukorba, hogy a végeredmény szép lila legyen. Ami mutatós, de én szoktam ételfestékben turkálni, az nem jön le azért olyan könnyen. Így kitaláltam egy másik receptet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 8.

         Valamelyik nap megkértek, hogy írjak egy kicsivel több érzelemmel. Talán ne csak a dolgok élén álljak, így vegyem el a dolgok élét, hanem haladjak túl ezen, és az isten szerelmére, ne sterilizáljam a szöveget. Ettől én megijedtem (ez valós érzelem, kéretik értékelni), és hirtelen eszembe jutott az a zenekar, amelyikben a tagok nem szerették az új karnagyot, mert a trombitás azt mondta, hogy ismeri régről, és a karnagy egy kretén, persze összekeverte valakivel. Ezért büntetésből mindenki kotta szerint játszott, visszafogottan, észből, hangoláskor az oboa F hangot adott a kürtnek, a klarinét partitúrából lépett be, és elég jók voltak, megnyertek minden versenyt. De aztán megszerették az illető karmestert, mert mégis kiderült, hogy rendes ember, elkezdtek szívből zenélni, és ekkor ők lettek a legborzalmasabb banda az univerzumban, szóval van mit veszíteni.

Barbi ma egy zöldségkottát készített.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 7.

        Jerry Seinfeld televíziós sorozatának legutolsó részét hetvenhat millióan nézték 1998-ban. A Finálé volt minden idők harmadik legnézettebb sitcom adása, ezt követően Seinfeld visszavonult. Több pénze volt, mint Pakisztánnak, a felesége szakácskarrierjét menedzselte, és amikor megkérdezték, hogy mit csinál, szerette azt felelni, hogy semmit. Ilyenkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a semmittevés jól hangzik, de közel nem olyan egyszerű, mint amilyennek hiszik. Az embernek óvatosnak kell lennie, mert ha semmit tesz, tehet bármit. Ez oda vezet, hogy tesz valamit, ami pedig a semmit illetően eléggé elront mindent. A 2010-es év körül Seinfeld arra gondolt, hogy visszatérne, és lenne ismét a legnépszerűbb komikus az Egyesült Államokban. De a showbiznisz éveket úgy kell számolni, mint a kutyaéveket, Seinfeld emléke megkopott, az országos csatornák sem voltak már olyan készségesek, mint korábban. Erőből tárgyaltak, és Seinfeld ezt rosszul viselte. Louis CK hekkelte meg a médiahatalmat először, 2011-ben saját gyártású stand-up komédiát töltött fel a netre öt dollárért. Hangsúlyozta, hogy a letöltő azt tehet a műsorral, amit akar, tőle vetítheti nyilvánosan, kölcsönadhatja, mindegy, csak fizessen érte öt dollárt, hogy CK-nek legyen pénze később újat gyártani. CK tizenkét nap alatt egymillió dollárt keresett, egyszerűen nem is hitte el, körbemutogatta a számláját a neten, és a pénzből kétszáznyolcvanezer dollárt azonnal átutalt különböző civil alapoknak.
         CK példáját követte Seinfeld, amikor 2011-ben elindította heti sorozatát az interneten: Humoristák, kocsikban, kávézni mennek. Felöltötte az első évadot, az párezres nézettségű volt, de nem bánta, majd megkezdte a második évad vetítését, és amikor múlt héten beült egy 1958-as Cadillac Eldorado Seville-be, hogy Don Ricklesszel megigyon egy kávét, már százharmincezer like-nál tartott az oldala. És mivel Seinfeld szereti megünnepelni a győzelmeket, az adás után ki is ragasztott egy cetlit az iroda ajtajára, amire filctollal ráírta: bébi, visszatértem!

Ma Barbi valamilyen belső indíttatásból felírta a konyhaablakra, hogy I’m back, baby ezenfelül megrajzolta a genezist, vagyis azt, ahogyan az óriás robotok letették velünk szemben a Száva tornyot.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 6.

         Ma Tihanyban jártunk egy szedd magad levendulamezőn. A helyszínt nem lehetett eltéveszteni, balkéz felől az út mentén lila szőnyeg borította a dombokat, a levegő nehéz virágillattal volt tele. Valaki azt állította az interneten, hogy ezen a különös mezőn tolonganak a méhek, ami igaz. De hogy a méhek csípnek, ezt is mondta az illető, és valójában nem a csípés bekövetkezése a kérdés, mert csípés lesz, ez biztos, hanem az, hogy egységnyi idő alatt hány valószínűsíthető? A valóságban a levendulabokrok között működő méhek egyszerűen nem érdeklődnek a szüretelők iránt. A hatalmas csokorral sértetlenül hagyhattuk el a területet, a virágokat itthon talpas poharakba szórtam, a virágágyra mécseseket állítottam, és szép, bőrpausz lámpaburákat helyeztem a poharakra.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ - 2013. július 5.

         Ma hajnalban kimentünk Pomázra, és szedtünk tizennégy kilogramm barackot. Amolyan elvárosiasodott hajnalt tessék érteni, hétkor indultunk, egy óra alatt értünk Dolina-pusztára, és ha jól tudom, a mezőgazdaságban nyolckor már a délutános műszak kezdődik. A barackszedéshez két háncstárolót festettem át gyümölcskosarakká.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
 Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 4.

         Ma a szokottnál nehezebben ment a fotózás, ez a jégkrém valamiért nem akart jégkrémnek látszani, sokkal szívesebben nézett ki vesének, vagy egy frissen kioperált emberi nyelvnek. Jobban szerettem volna, ha ez a szervkereskedelmi vonal nincs jelen, és az jutott eszembe, hogy ha egy nehéz gyúródeszkát élére állítva a csempének döntenék, egy porcelánkannával kitámasztanám, és szorosan melléjük helyeznék egy vajtartót, két csészét azonos modorú tányérral, meg például egy pohárkészletet, az rengeteget segítene. És milyen igazam lett, a jelenet felállt, és dicsőséges volt, megváltozott tőle a világ, de amikor egy pillanatra elfordítottam a fejem a gyúródeszka megbillent, majd a porcelánt az üvegáruval együtt letolva a konyakőre, hazavágta az egész csendéletet. Később egy tányért teleszórtam jéggel és csak elrendezem rajta a jégkrémeket.

A jégkrémeket Barbi készítette, és a receptet is ő találta ki:

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 3.

         A kilencvenes években egy kanapé plüsstámláján négy csipketerítő, egymástól huszonkét centiméter távolságban kapott helyet. Amikor a harmónia, amelyre inkább illett a kíméletlen rend kifejezés megbomlással fenyegetett, egy kéz nyúlt előre, hogy kelletlenül elegyengesse a terítők ráncait. Ezen a helyen az aggályos figyelem kiterjedt a kesztyű és cipő, hangulat és kávéskészlet, szemfesték és külpolitikai helyzet kapcsolatára, s ugyanitt a rizsa és máma szavak használata szigorú tilalom alá tartozott. Örülök, hogy ez az emlék halványodik.

Barbi ma Star Wars-os csipkéket készített.