Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 17.

         Nem tudom, mennyire ismert adat, de Spock kapitány a Star Trekből valójában Immanuel Kant (1724-1804) tudományos fantasztikus változata. Mielőtt a popkultúra magáévá tette, a kanti gondolat lényege az volt, hogy minden férfi (akkoriban ezt a sportot exkluzivitás jellemezte) köteles megérteni: ki ő, mit lehet tudnia, mit kell tennie és mit szabad remélnie. A helyzet ilyen mélységű feltérképezése törvényszerűen vezeti az egyént arra, hogy megoldjon minden olyan problémát, amellyel hajlandó szembenézni. (És a jelenlegiek takarásában lévő, összehasonlíthatatlanul nagyobb problémák megoldására is készsége keletkezzen, de ebbe ne menjünk most bele, mert már az előző állítás is éppen elég meredek). A Star Trek forgatókönyvírója, Roddenberry megragadta Kantot, kellemesen eltúlozta a füleit, majd kiterjesztette paradigmáját az összes létező lényre, tekintet nélkül azok faji, nemi, etnikai és csillagközi hovatartozásra. (Alexander 1991) A roddemberry-i filozófia Start Trek rajongóhoz (hozzám) közelebb álló megfogalmazásban úgy néz ki, hogy az emberiség és azon kívül is minden intelligens lélek küldetése, hogy autonómmá váljon, önállóan képes legyen helyesen dönteni, egyszerűen: merjen tudni.
         Az eredeti Star Trek sorozat befejezése után negyven évvel egyébként dr. Sheldon Cooper (Big Bang Theory), a kő-papír-olló nevű kétségkívül bölcs döntéshozatali szisztémát, Az ítélőerő kritikája (Kant 1790) iránti rajongásból kő-papír-olló-gyík-Spock lehetőségekre bővítette.

Írta: Keresztesi Barbara: Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 16.

         Nagyon meleg lett. Harris Telemacher meteorológus, akit Sara McDowel szimplán időjárás-jelentőnek hívott, a Los Angeles-i County Museum of Art kiállítóterének enyhén ereszkedő padlóján görkorcsolyázott el Roberto Ubaldino bíboros portréja előtt. Ezt Telemacher performansz-művészetnek gondolta, Ariel a barátja, kidobott időnek.
         Budapesten is nagyon meleg lett. A padlizsánok, Karla és Günter, nyugodtan feküdtek egymás mellett a konyhapulton. Karla hirtelen úgy érzete, hogy nem bírja tovább a hőséget, és legyőzve szemérmességét fürdőruhára vetkőzött. Ezt én ad hoc jelmeztervezésnek hívom, a barátaim (soha nem mondanák a szemembe), kidobott időnek.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 16.

         Faludy visszaemlékezéseiben olvastam, hogy a humorista Királyhegyi Pált 1951-ben összetévesztették Királyhegyi Pál gróffal, és kitelepítették. Rögtön az első hónapban írt Pestre, hogy küldjenek altatót, mert nem bírja idegekkel a hajnali kakaskukorékolást, disznóröfögést és kondáskürtöt. Akkoriban kenyeret nem lehetett kapni, de altató dögivel került elő a gyógyszertárakból, úgyhogy a barátok leküldtek egy roppant csomagot Adácsra. Aztán négy hét múlva Királyhegyi újra írt, hogy még több tablettára lenne szüksége, mert a falunak egy kútja van, nyilván minden élő lélek abból iszik, és ha gondosan kiszámítja az adagot, akkor reményei szerint az összes disznó, kakas és kondás délig fog aludni.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 14.

         Hajnalban kimentünk a cseresznyéskertbe. A kertet állítólag Anton Pavlovics Csehov adta Ljubov Andrejevnának, tőle vette meg Jermolaj Alekszejevics Lopahin 1904-ben, csak sokkal ezután került a pomázi régióba. Áh, egy szó sem igaz az egészből. Csak az, hogy kimentünk a pomázi szedd magad kertbe ma hajnalban, és a fák alatt állva tömtük magunkba a cseresznyét, míg rosszul nem lettünk. Szedtem egy csokor virágot is, volt a szálak között pipacs és búzakalász. Elképzeltem, hogy szépen mutatnak majd a konyhaasztalon. Az elméletet nem igazolta a gyakorlat, mire hazaértünk, a pipacsokról lehullott minden szirom. Ma ezért piros papírfejeket készítettem az eredeti pipacsszárakra.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 13.

         Piros, fehér és zöld színösszeállításról van szó ebben a munkában, eper, lime, jég és ezüst voltak a jégkrém látható hozzávalói. Az ezüst a serbet nyelét képezte. Az egyedüli nehézséget a zsúfolt fagyasztó jelentette ma, a poharaknak állva kellett bekerülniük, és állva is illett maradniuk végig, ezt bonyolította meg a nyúl, a kacsa meg a marha hangulatkeltő viselkedése a fagyasztóban. Hogy helyezel el öt pápát egy Volkswagenben? Leveszed a kalapjukat, nyilván. Szó szót követett, és a nyúlon nem maradt kalap a küzdelem végére. A serbet három óra alatt fagyott készre.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 12.

         Legutóbb, talán a hatodik vagy a hetedik napon játszottam a Száva toronnyal. A Száva torony olyan nekünk mint az Eiffel-torony a párizsiaknak, vagy a pisai ferde torony az olaszoknak. Megszólalásig. Elég könnyű inspirációt találni a Száva toronyban, csak kitekintek az ablakon, és ott van, a budai modorú kilátásnak a szélén, Pesten. Újabban (gantt diagramon, hát hogyne) tervezem az elfoglaltságaimat, valamelyik nap tehát jó előre kinéztem az ablakon, és zavarba ejtő hasonlóságot véltem felfedezni a mi Száva tornyunk, valamint Dr. Seuss (szussz) A macska a sapkában meséjének főszereplője között. Találtam is egy erre a gondolatra hangolt, csipeszes ötletet az interneten. Később ezzel hagytam üzenetet a tesóm éjjeliszekrényén.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 11.

         Az esernyők ma napernyők lettek, hirtelen elhatározásból. Csak az emlékek frissen tartása érdekében: tegnap készítettem egy esernyőalakú süteménykiszúrót. Ma kivágtam és kisütöttem a kekszeket, de az időjárás nem volt meggyőzően esős, így nagyobb szükség lett ezekre a kis, színes, Mondrian parafrázisokra. Úgy gondolkodtam (nehéz gyermekkornak köszönhetően), hogy ez önmagában nem teljesítmény, és ezen a ponton megörültem, mert van egy mestercukrász, aki tanított nekem egy első osztályú habkinyomót, sütőpapírból, a Youtube akadémián. Tehát tessék parancsolni, a színes sütik, amelyeket ígértem, és hozzájuk egy habzsák, frissen hajtogatva.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 10.

         A lányok könyörtelenül olvassák a környezeti jeleket. Pontosan tudják, hogy amikor egy pasi teszem azt, megtörli az orrát, annak bonyolult, önmagán túlmutató jelentése van. A közhiedelem az, hogy az értelmezés parancsa csak a nőkre hat, de ez nem igaz, a fiúk ugyanis pontosan tudják, hogy egy nap 24 óra, egy rekeszben meg 24 sör van … és ez nem lehet véletlen. Hát, ezekkel a szexista példákkal gondoltam rávilágítani a szemiotika lényegére, hirtelen nem jutott jobb az eszembe, nagyon sajnálom. Ma, önkéntelenül egy esernyős munkába kezdtem, ami olyan nagyra sikerült, hogy a holnapi napra is kihat. Vajon milyen mögöttes tartalom húzódik e mögött, arra vagyok kíváncsi. Esernyő. Honnan jutott eszembe?

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 9.

Egy rosszabb napomon egy csirke is megverne amőbában. Szerencsére akadnak jobb napok, ha ilyenkor egyedül backgammont játszom, Grabovskyhoz hasonlóan tízből nyolcszor megverem magam, a maradék kétszer meg én nyerek. A telefonról ma kihoztam a játékot a térbe. A bábukat söröskupakokból készítettem, ezeket esküszöm, hogy guberáltam.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 8.

         A perfekt nap, vagyis a szépen ívelő programsorozat a könyvhéten (a könyvhét egy napján) kezdődött. Stílusosan késtünk (we were so bloody late), kaptunk egy kedves bejegyzést a Belső tél című kötetbe, beszélgettünk, mondtam, kissé meglepetten, hogy gyönyörű időnk van. A költő bólintott: - Igen, mindenki zuhogó esőt jósolt a dedikálás idejére, de ebből a szempontból egyáltalán nem ismernek engem. Ahogy a költő kihúzta a lábát a városból, egyszerre leszakadt az ég úgy, hogy nem lehetett látni az aszfaltot, pedig Pesten van aszfalt bőven, ezt leszögezhetjük. Azután kimentünk a Dunához, majd megnéztük a szecesszió mestereit az Iparművészetiben, végül pedig rekreációs ivást folytattunk a szomszédos sörfesztiválon. Ott vettünk nekem komlóval ízesített bonbont (fura), itthon készítettem neki egy helyes díszcsomagolást.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 7.

         Marcel Duchamp betért a Mutt Iron Works kereskedésbe, és saját részre vásárolt egy piszoárt. Ez a piszoár semmiben sem különbözött az üzletben kapható más piszoároktól. Duchamp hazavitte, otthon szignózta, de nem a saját nevét írta rá, hanem azt, hogy „R. Mutt 1917”. Ezután egy tárlaton kiállította Szökőkút címen. Ma találtam itthon egy csigaházat. Na az közel nem volt annyira készen mint Duchamp Szökőkútja, egy ütvefúróval kellett koktélgyűrűt gyártanom belőle.