Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. augusztus 8.

         Nekem szokásom, hogy megérzések alapján, absztrakciókkal foglalom el magam, kitartóan. Kívülről ebből csak a hemzsegés tűnik szembe, de hogy az milyen okból keletkezik és mitől marad abba, senki nem tudja. Jók a statisztikáim, ez az egy szerencsém van. Ezúttal is valami ilyesmi történt, addig tolongtam Julie Powell főzőblogja körül, hogy végül Washington mellett, a Virginia állambeli Richmondban kötöttünk ki, virtuális értelemben.
         Noah Scalin, saját dizájnügynökségének művészeti igazgatója, egy magasan képzett mini művészdinasztiából származó grafikus, aki 2007-ben kivágott egy koponyaformát papírból, és felszkennelte az internetre. Azt írta mellé, hogy ezentúl egy éven át, miden nap készít egy koponyát, és azután 365 napon keresztül díszes, furcsa, bonyolult, egyszerű, lélegzetelállító fejeket tett közzé blogján. Noah Edward Goreyn grafikáin és Addams Charles, Addams Family rajzain nőtt fel, ez biztosan segítette a témaválasztásban. Számára a koponyaalkotás a halandóságra való emlékezés, de nem az önsanyargatás jegyében, hanem éppen ellenkezőleg, annak érdekében, hogy vele együtt a lehető legtöbb ember átérezze az élet értékét.
         Noah Scalin készített velünk egy interjút, amit Make something 365 & get unstuck* blogján tett közzé. Barbi pedig a ránk jellemző porcelánedényekből egy omázs koponyát hozott létre Noah-nak, ajándékba. Az interjút itt olvashatod, ugyanez magyarul, erre a linkre kattintva jelenik meg.
(*Készíts valamit 365 napon át, és mozdulj el a holtpontról)

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 7.

         Franciaországban töltöttem az egyetemi gyakorlatomat, egy ménest kellett etetnem, egy hónapon át. Ez volt életemnek az az időszaka, amelyben nem engem harapott hátba egy versenyló. A franciák tudnak főzni, ezt mi úgy szeretjük mondani, hogy az semmi, mert a magyar pörköltnek nincs párja. De a cassoulet-hez, a burgundi marhához, és a málnaszufléhoz azért hamar hozzá lehet szokni. Készítettem egy kéreg nélküli édesburgonyás quiche-t (kist). Őszintén, ez a legjobb quiche, amit valaha kóstoltam. A korábbiak mind, egy kissé száraz sonkástojásra emlékeztettek, de ezen az édesburgonyás, póréhagymás változaton a tojásos tejszín a fetával könnyű krémmé áll össze.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 6.

        Amikor Dustin Hoffman nőnek öltözve vett részt egy televíziós meghallgatáson, a producer azon gondolkodott, hogy a kameramannak vajon mennyire távoli képet kellene mutatnia, hogy a nő egy árnyalattal csinosabbnak legyen érezhető? A kameraman azt válaszolta, hogy az Ohio állambeli Clevelandig, ha hátrálna, az talán elég lenne. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma két ételt fotóztunk be, az egyiket tisztes távolságból, mert bár leírhatatlanul finom, ha a kamerával a közelébe mentünk, nem akart annak látszani. Ez a szedres desszert más, fotogén, minden részletét szabadon engedte fényképezni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 5.

         A Star Wars körülbelül negyven éve átszivárgott a vasfüggönyön, így került a magyar nézők elé a történet. Az amerikaiak tudományos fantasztikusnak gondolták, hogy egy messzi-messzi galaxisban létezik egy Birodalom, ami az erő sötét oldalán áll, de itthon akkoriban ez sima realitásnak számított még. Nem az volt a probléma, hogy a Birodalom bohém lett volna, vagy megbízhatatlan, vagy csapodár, hanem, hogy undokabb volt, mint Észak-Korea. Egészében véve olyan az erő, mint az a könnyen szakadós ragasztószalag, hogy van egy sötét, meg egy világos oldala, és egyben tudja tartani az Univerzumot, és igaz, hogy a Birodalom, a sötét erővel benne nem volt egy kellemes társaság, de szerencsére a filmen tényleg létezett egy másik vége is: a jó. A történetben ez az erőtér is szerephez jutott, s ezt követően egy olyan párbaj bontakozott ki a filmvásznon, amelyikben világosnak nem volt túl sok esélye. Mégis, egy vacak középjáték után végül összeszedte magát, s így nyert valahogyan, ami azért jó, mert az eredmény egy játékban például sokat számít. A barátaim azzal vádolnak, hogy "rombuszokban beszélek". A város napos oldalán nem lehet nyíltan tárgyalni olyan természetű ügyeket, mint amilyenek munkaidőben foglalkoztatnak, de annyit azért szeretnék közzétenni, hogy múlt csütörtökön, 16 óra 48 perckor, megváltozott a jövő.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 4.

         Esténként szükségem van egy lazító filmre, ami kellően érdekes, de nem köt le annyira, hogy ébren tartson. Korábban egy Sherlock Holmes részt indítottam el, mindegy volt, hogy melyiket, mert mire a főcímben a lovas kocsi befordult a Baker Street sarkán, már régen aludtam. Most a Sötét Zsaruk tölt be hasonló szerepet, éjjelenként azt soha nem látom, hogy Tony Shalhoub lebukik a csempészáruval, de hogy Tommy Lee Jones elengedi a teljes mexikói menekültszállítmányt, majd szétlövi Mikeyt a földönkívülit, azt állandóan.
         A tizennégy órán át tartó nyaralás után ma egy MIB ihletésű mexikói ételt készítettem.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 3.

         Tegnap estére lehetett sejteni, hogy elfáradtunk, sem az írás, sem a bonbon nem ment jól, ma reggel pedig, végignézve a társaságon világossá vált, hogy adnom kell magunknak egy szabadnapot. Dél körül Fissel megettünk egy levest a Kálvinon, belegázoltam a szenzoros szökőkútba a Szabadság téren, most pedig lemegyünk a Balatonra, és százhuszonnégy napja először, egybefüggő tizenöt órát töltünk szabadon azzal, amivel akarunk.

Még áprilisban, egyszer a napi teljesítményem az volt, hogy levegőbe ugrottam a Mária utcában. Ma sem nyújthatok sokkal többet. Fis egy poroltóból felhőt fújt az égre még a hét elején, Judit lefényképezte, én pedig ezt a képet most kiteszem ide.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 2.

         Valamelyik nap a pesterzsébeti kisboltban kértem egy Cifet. Az eladó kérdezte, hogy normált vagy citromosat kívánnék, feleltem, hogy most normál megfelel, az eladó bólintott és azt mondta: - akkor nyilván nem teába lesz. Nagyképűsködtem korábban, hogy ezen a blogon nemcsak a részvétel számít, hanem a teljesítmény is, de a mai bonbonom nem lett fergeteges, bár a külalakkal nincsenek problémák. Az első adagot kénytelen voltam kidobni, mert véletlenül mandulás masszázsolajat öntöttem hozzá. A második próbálkozásnak pedig enyhe spenót íze lett.  
          Ez a desszert nem észvesztően finom, de szép.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 1.

         Láttam egy műsort a tévében, amiben egy szakács, egy darab penészes sajtból Rossini sztéket főzött. Erős túlzás. Láttam egy műsort a tévében, ahol pár, kamrában összeguberált alapanyagból rendes ételt készítettek. Hogy nem kell olyan sok a színvonalas táplálkozáshoz, ez volt, azt hiszem, az üzenet. Tegnap lemásoltam egy Renoirt. Ez is túlzás. Volt itthon egy tömb post-it lap, és semmi más, meg egy kis festék esetleg. Nézegettem egy Renoir albumot, és megfigyeltem, hogy néhány részlete kiviláglik a képből, nekem világlottak ki, nem állítom, hogy ez általános lenne. És mint Mr. Bean Whistler Mamájának arcát, leskicceltem a csíkos ruhákat, szalmakalapokat és a kristálycsillárokat, majd a lapokat beleragasztottam egy keretbe.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 31.

         Minden úgy kezdődött, hogy a finnek kitalálták az Angry Birds (berágott madarak) játékot. Csak ez után történt meg, hogy az Egyesült Államok alelnöke Finnországban tett látogatást, és mialatt a finn miniszterelnök férjével elszívott egy cigit a tiszteletére rendezett fogadás épületének hátsókertjében, a finn miniszterelnök férje félreérthetetlen mozdulattal előre nyúlt, és megtapogatta az ő, az alelnök egyik mellét. Közben Amerikában kiderült, hogy a túszmentő akcióban kihozott egyetemi hallgatók közül valamelyik kém volt, és ez a hír kezd elszabadulni Washingtonban, úgyhogy az Egyesült Államok alelnöke éjjel úgy fogalmazott: nem hitte, hogy akkor, amikor letapizza a finn miniszterelnök férje, nem ez lesz a legrohadtabb dolog, ami aznap történik vele. Amikor Helsinkiben, a reptéren búcsúzkodtak, és az alelnök a kézfogások rendjében a miniszterelnök férjéhez ért, azt súgta oda a diplomáciai szabályokhoz kellően, de nem szigorúan igazodva, hogy ahonnan ő jön, ott kinyírnak valakit csak azért, mert furán nézett. És te – hajolt közelebb – megtekergetted a cicimet. Oh. Oh igen, ne is próbáld tagadni. Szóval le foglak vadászni, mert én egy Angry Bird vagyok, te pedig egy disznó.

Ezt a történetet tegnap láttam az HBO-n. Készítettem ma egy Angry Birds ihletésű autóillatosítót. Nagy disznó, ha tévénézésről van szó.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat! - 2013. július 30.

         Gyömbéridény van. Én nem tudtam, hogy ez a fűszer népszerű itthon, bár az azért gyanús lehetett volna, hogy a Lidl (lidli) nagy mennyiségben kínálja, és a Lidli ilyesmiben ritkán téved, ahogy a rajongóktól hallom. Kaptam ezen az alkalmon, mert már régen be szerettem volna mutatni a gyömbérhámozást mint showelemet. Egy kiskanál szükséges hozzá, a kanál élével kell lehántani a héjat, mert a héj papírvékonyságú, és így engedi magát legkönnyebben. Gyömbér bubble (bubli) lett a projekteredmény, úgy, hogy a szirupot pezsgőbe öntöttem, kedden, és ezt azzal tudom magyarázni, hogy akartam adni ennek a bejegyzésnek valamifajta ívet, vagyis hozzá szerettem volna rendelni a habzóbor fesztiválokhoz, amelyek nagyjából mával egybeesően zajlanak itt a környéken. Végül azonban ezek iránt elveszítettem az érdeklődésemet, de a táncrendben benne maradt a gyömbéres pezsgő. És íme, adódott egy másik apropó a pezsgőivásra egy hétköznapon: bejutottunk a Golden Blog versenybe ma. Tudom, hogy ugyanabban a kategóriában még négyszáz másik blog is bejutott, szóval az, hogy én ott vagyok, nem akkora etvasz, de mi valamiért mégis nagyon örülünk.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 29.

         Egyszer Andy Warhol, egy rövidfilmen megevett egy hamburgert. Később egész mozgalmak szerveződtek arra, hogy nézzék, ahogy Warhol megeszi a hamburgert, sőt arra is, hogy nézzék, aki nézi, hogy valaki nézi Andy Warholt, hogy megeszi a hamburgert.
         Tegnap reggel kiültünk egy teraszra a Deák tér közelében, és amíg ittuk a kávét, én könnyű kézzel lehúztam a második bőrt is a lábakról, amelyek egy nyúldombi teadélutánon léptek fel először. A helyszíni szemlét követően kiszabtam a szoknyát, majd egyszerűen egy rács alá illesztettem a szobrot, így úgy nézett ki, mintha a Fehér Hajó utca és a Sütő utca sarka nem olyan régen ráesett volna a Nyugati Boszorkányra. Ez egy világos üzenet volt, minden arra járó értette, fotózták, majd fotózták, hogy fotózzák, és én persze fotóztam mindenkit, ha fotózott, ha nem.