Pezsgő ostrom után

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. április 13. 
nyitokep ostromutan2
         A feladat a következő volt: a lift nélküli ház negyedik emeletén összepakolni a lakást, és lehordani az utcára, majd egy másik utcában a szállítmányt felvinni a hetedikre. Oda a változatosság kedvéért vezetett lift, de abba a kanapé, az ágyak, a szekrénysor nem fértek be. Barbi kedden küldött e-mailt a szokásos címre, hogy van-e brigád csütörtökre, azért mondom, hogy a szokásos címre, mert költöztünk már életünkben, volt, hogy egyik héten beköltöztünk, a másik héten meg vissza, mi tudunk költözni. A fiatalember megírta, hogy van brigád, de csak délutánra, mert délelőtt máshol pakolnak, amikor ott végeztek, jönnek hozzánk. Mi a költözésben érdekeltek voltunk, de nem tudtuk nem tudni, hogy ha ugyanaz a négy markos legény jön délután, amelyik előzőleg hat órán át tonnákat mozgatott, akkor fáradtak lesznek, s a fáradt markos legény ingerült markos legény is egyben, ez egy axióma, aminek mint olyannak bizonyítására nincs szükség. Így mi a kézben tartott újabb tonnákat illetően voltunk bizonytalanok, a fiúk meg, vélhetően a kezeket illetően.

Register to read more...

Pizsamában az andragógiáról

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. március 15.
DSC 9530
         Egy kereskedelmi rádió promóciós igazgatója voltam. S ez a karrier végül nem tudott kibontakozni, mert sem nem hatott rám Kozsó művészete, sem nem tudtam megkülönböztetni Royt Ádámtól. Folyamatában egy átlagos gyereket érdemes elképzelni, aki végbizonyítványra tesz szert egy nem rossz, ám laissez-faire légkörű iskolában, ahol példának okáért fogadás tárgyát képezi, hogy szűz könyvvel, vagyis a jegyzet érintése nélkül melyikük tud levizsgázni szállítmányozási paritásokból, és amikor ezt a bátor tettet véghezviszik, mert mondjuk véghezviszik, annyira leisszák magukat, hogy hónapokon át egy üvegpalack puszta érintésére is rosszullétet éreznek. Később a rutin, vagy más szóval beidegződés segít, - tegyük fel, tizennégy éves kortól kötelező a nyári munka, semmi intellektuális, amit a gyerek talál, lényeg, hogy önállóan tegyen szert állásra - állása, az mindig van, egyre tűrhetőbb, és aztán valahogy (enyhe nyomásra, melyet egymás közt nyugodtan nevezhetünk zsarolásnak) benne találja magát egy székben az ő íróasztala mögött, az ő saját irodájában, és ott, hát nem jó. Jönnek hozzá mindenféle ismert népek, de van ez a problémája a nevekkel, az apjától örökölte. Ül a zenésszel szemben, más nincs ott, csak ő, meg ez a fickó, a kettő közül ez valamelyik, ennyit tud biztosra. Hol van Roy, kérdezi a saját irodás, itt vagyok, mondja amaz, amelyik ott van, hát, mit tudnék mondani, szól emez szórakozottan, ne haragudj, nem láttalak. Jobb voltam a villamoson odafelé menet, mint bármikor abban az állásban.

Register to read more...

Hol legyen a zongora?

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. február 14.
DSC 7491
         A költözés volt a végszó, és aztán szünetre mentem. Nem tudtam, hogy szünetre megyek, azt hittem, hogy jut majd időm az írásra, és ha legalább sejteném az időről, hogy mi az, biztosan életszerűbben gondolkodnék róla. Az elmúlt két hétben – négyben? - a lakást, a régi-új lakást tettük a földdel egyenlővé. Falak omlottak le, ezt az új kezdet metaforájának, a jövőre nézve jó jelnek tekintettük. A kollégium (kolesz) már majdnem átköltözött, most a kép annyiban módosult, hogy a kijárat nem a mosdón át vezet, hanem külön lakrészek alakultak közös vizesblokkal, kvázi a londoni állapotok álltak vissza.

Register to read more...

Bácskai és császármorzsa

“Rosszkedvem van édes fiam...”
Esterházy

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. január 11.
nyitokep bacskai rizseshus
         Amikor a jogász ajtaján csöngetett az ÁVÓ, az odabent álmukból ébredők nem tűntek nyugtalannak. A kíméletlen neveltetés érdeme a tartás, amellyel a hírt veszi tudomásul az ember, hogy helyette, az ő tudtán kívül zárul le az ő életének egy szakasza. Bejöttek ezek a derék bőrkabátos fiatalemberek, és a nő, a ház úrnője önkéntelenül gondolt arra, hogy a szituáció megkövetelne valami vöröset, egy zsebkendőt, vagy körömlakkot legalább. De semmi. Semmi piros. Micsoda stílustalanság. Csak azután, az orra vére. - Elpakolom kisfiam a fehér Zsolnayt, az ezüstneműt, az ötös gyertyatartót, meg a magában mintás damaszt abroszt. A kitelepítésig alig marad idő, a kamaszlány egy pillantást vetett a gardróbra, milyen viseletet vigyen magával az ötórai teához. - Hagyd csillagom, nem lesz teánk.

Register to read more...

More Articles...