A mormoták mormotája Budapesten

„Kicibálják a patkányt, pofáznak hozzá, az visszapofázik…” 

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat - 2012. július 5. 

pennstatelive mormota 01         Tagja vagyok a pennsylvaniai mormotaklub Facebook közösségének. A miért kérdésre semmilyen értelmes válasszal nem tudok szolgálni. Láttam az Idétlen időkig című filmet ezerszer, és télen megnéztem interneten a csakugyan létező eseményt, a Mormota napot, amivel az amerikaiak az európai medve-árnyék koncepciót helyettesítik be. Ott Punxsutawney Phil február másodikán mondja meg, hogy meddig tart még a tél.

         A tél, ha a jelen kültéri állapotokat tekintjük, eléggé elmúlt, ne ijedj meg, a témának egy ilyen gyenge ürügyet soha nem választanék. Az írás apropója sokkal inkább az, hogy nem olyan régen a mormotaklub meghirdetett egy játékot, ami hasonlít az Amelie csodálatos életében a kerti törpe utaztatáshoz, vagy nem is. Csak most Phil (a mormota) fényképét küldik el borítékban a jelentkezők címére, őt (a mormotát) kell elvinni a város néhány ikonikus helyszínére, és bizonyíték gyanánt lekapni fényképezőgéppel.  Elméletben én valamiért jobb viccnek tartottam ezt a programot, mint amilyennek gyakorlatban bizonyult, végigvonszoltam az utcákon a patkányt, de lehet látni - azt hiszem - az arcomon, hogy gyorsan kijátszottam magam, és az első közös fénykép után mentem volna már haza.

         A baráti körön belül erős konszenzus van afelől, hogy a yuppie lét a laptop – iPad -  iPhone szentháromság rendíthetetlen fundamentumán nyugszik, s mint olyan, a pálcára szerelt fekete-fehér állat leklattyintásánál valamivel nagyobb izgalomra kötelez. Van egy Lapse it Pro programom, ami gyors egymásutánban készít állóképeket, majd a sorozatot mp4 formátumban fűzi össze, hogy úgy tűnjön, mintha a végeredmény mozgófilm volna. Elvittem a mormotát egy útra Pest – Buda – Pest – Buda - Pest viszonylatában, és megmutattam neki ezt a nem mindennapi várost a szélvédőn keresztül. Élményeinkről 1000 lesifotót készítettem, amiket egy 2 perc, 52 másodperc hosszúságú videofilmszerűségen fűztem össze, és feltöltöttem a youtube-ra, ahol (és alább) bárki megtekintheti.

A mormota bábokat Keresztesi Barbi készítette, ő is animálta.

A készülékem: Samsung Galaxy SII
Operációs rendszer: Android 2.3
Alkalmazás: Lapse It Pro
Felvételi beállítások:  1 kép/3 sec.
Lejátszási beállítások: 6 frame/sec
Zene: Budapest Bár: Nékem csak Budapest kell,
ének: Németh Juci,
szövegíró: Romhányi József,
zeneszerző: Fényes Szabolcs.

phil csomag
A csomag, amit a pennsylvaniai mormotaklub küldött a játékhoz: Boldog Mormotanapot érem, egy fekete-fehér kép Philról (a mormotáól) és Phil mancsának lenyomata.

Bővebben: A mormoták mormotája Budapesten

Betondzsungelből az eperföldre

„A Havannáról Havannára, ugye érzed a különbséget.” Belga, Lottó

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat

budapestian fischerIgazán nem vagyok az a típus, akit az ihlet sűrűn megrohan.  Jellemzően azonban, ha nagy ritkán rám tör a belső késztetés, nem hagyom rendben elmúlni, hanem kihozom a térbe és megnézem, tudnék-e kezdeni vele valami hasznosat.

Még az állatkerti évek előtt egyszer ahhoz lett kedvem, hogy egy táblával és/vagy feliratos pólóban – a részleteket nem dolgoztam ki aprólékosan - kiálljak Budapest egy forgalmas utcájára, és útbaigazítsak külföldieket, ha kérik. Azt, hogy hogyan lett ebből valóság, körülményes volna elmondani, de hogy lett, arról bizonyítékkal is rendelkezem. Tudok mutatni egy pólót például, s elmondhatom, hogy mint félvirtuális infópultot, személyemet számos turista vette igénybe.


Ez a hobby valahogy minden alkalommal hozzám hasonló emberekkel hozott össze, kérdezték, hogy milyen echte ungarische programot ajánlanék nekik, én kínáltam azt, ami engem és a barátaimat általában szórakoztat. Ők belevitték a helyzetbe saját egyéniségüket, és ettől amennyire észrevettem: boldogok voltak.  Ezekből az interkulturális élményekből keletkezett az a nagyvárosi yuppie mikroklíma, ami ma a mindennapi életünk alapja itthon a negyedik emeleten.  Az, hogy erről írok most, és a témában néhány cikket majd a jövőben is megfogalmazok nem belső indíttatás – már ha az oldalamba mélyedő mordály csöve nem számít annak – a lányok, itt a Napfény Posztnál nem viccelnek.

Így megpróbálok néhány programötletet adni a kikapcsolódásra nagyvárosiaknak, hátha útközben belejövök:

Bővebben: Betondzsungelből az eperföldre

Hogy kerül a húsvéti bárány az asztalra?

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat - 2012. április 5.
Szerkesztette: Keresztesi Judit - Fotó: Keresztesi Barbara

DSC 9320
Öltönyös menedzserkedem egy nagyon nagy vállalatnál, szükségét láttam valaminek ami hétvégente ellazít, így mentem el önkéntesnek a Fővárosi Állatkertbe. Eredetileg a lepkékhez osztottak, de annyi nyugalmat, ami ott volt, nem lehet bírni idegekkel, ezért fogtam, és áthelyeztem magam a paraszt udvarba.

Bővebben: Hogy kerül a húsvéti bárány az asztalra?