A nő, aki legyőzte a kaktuszfügét: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 16.
A kaktusz gyümölcse, más néven a sabra állt nyerésre korábban, 6:1, 6:4, satöbbi. Ez a szomjoltó, édes- savanyú, grillázsmagvakkal teli termés addig szép, amíg a héjában marad, ám amint a külső burok lekerül a húsról, inkább egy szervkereskedelmi tételhez kezd hasonlítani, vagy távolról szükséges fényképezni, akkor nem történhet nagyobb baj. A sabra és az ember közötti viszály alapjául az szolgál, hogy az anyakaktusz átörökíti az önvédelmet. A termés felülete álnok tüskékkel van teli, s ha az ember valamiért megfogja az árut, és teszem azt, homlokához illesztve azzal kérkedik, milyen nagy kinövései (pattanásai, így fogalmazott) keletkeztek, később éjszakába nyúlóan szedegetheti a bőr alá besurrant, égető sörtéket, amelyek éppen csak annyira fájnak, hogy ne lehessen tőlük aludni.
De a sabra, minden undoksága ellenére, megéri a fáradozást.
Hozzávalók:
Kaktuszfüge,
kesztyű,
kés. 
Felhúzom a kesztyűt, a gyümölcsöt egy tál hidegvízbe dobom, lesimítom a tüskéket. Azután a sabra két végét - mintha uborkával dolgoznék - lecsapom, majd széthasítom középen a bőrt, és kiemelem a héjból a húst. A gyümölcsöt nyersen fogyasztom, a magvakkal együtt. A természetes, élénk pink ételfestékként szolgáló gyümölcslével joghurtot színezek meg. 
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit
Százkilencvenhét nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Százhatvanhetedik nap: Van ugyanez bézsben?
Százhatvanhatodik nap: Lávalámpa
Kétszáz nap van hátra: Ragtapasz
>>> Következő nap
A Merj Alkotni! 365+ projektben született összes poszt, egy lapon.