Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 18.
Egy eset után festeni kezdtem, majd egy másik eset után felhagytam vele. A serkentő és a serkentőt gátló traumák között egyre jobb festők tanítottak, végül a mesterhez kerültem, aki letiltott mindenről ami örömet szerzett addig: elvette a színeket, helyettük kaptam egy rajzlapot, grafitot és néhány modelltestet. Az emberábrázolást meg a fegyelmet akarta kikényszeríteni, éveken keresztül nem rajzoltam mást, mint csontot, izmot, szerveket, csöveket és drótokat, amelyeket egyébként minden egészségügyi iskolában tanuló diáknak kötelező ismernie. Végül a képeken bőr volt a bőr, por volt a por, a tükörben ott volt az egész istenverte szoba. A mester azt mondta, nem rossz. Mindazonáltal a nem rossz csupán egy másik kifejezés arra, hogy csalódást keltő vagy nem is jó, nem gondolja? – sóhajtott.
Ez-e az oka, vagy a borsó kilónkénti árának esése, de nem rajzolok mostanában. Ma kivételt tettem, pár festményt lemásoltam, hátborzongatóan jók lettek, remélem, egyetértünk.
A szendvicsfestmények hozzávalói:
Három szelet kenyér,
piros és sárga kaliforniai paprika,
vékonyra szelt sajt,
uborka, fekete olívabogyó,
fél avokádó,
darabos mogyoróvaj,
egy banán.
Az alapanyagokat egy vékony, hegyes késsel vágtam fel. Alapnak avokádókrémet és mogyoróvajat használtam. A festmények szendvics reprodukciói sorrendben: Edvard Munch: A sikoly (1893), Claude Monet: Vízililiomok a japán híddal (1916), Andy Warhol: Banán (1966)
Szia, holnap!
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
Háromszáztizennyolc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Negyvenhatodik nap: Három szín narancs
Negyvenötödik nap: Régimódi történet
Negyvennegyedik nap: Szobaszerviz