Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná
2015. október 11.
Határozott mozdulattal benyitott a kert kapuján. Az udvaron aranyszínű őszi napfény ragyogott, a sugarak lefolytak a bokrok és virágok szárain, a levelek pedig úgy csillogtak a napsütésben, mintha vajjal kenték volna be valamennyit. Végighaladt a terméskövekkel kirajzolt utacskán a kopogás felé, amely valahonnan a ház háta mögül szállt föl. Az út egyenesen vezetett a fák között, aztán egy kunkorral a hátsó veranda felé fordult, ahol az asszony egy karosszékben ült, előtte egy zsámoly, a zsámolyon írógép, az asszony térdeit enyhén szétvetve hevesen ütötte a kis gép billentyűit, aztán kihúzta a papírlapot, ráhelyezte a többire, melyek a karosszék mellé állított ládán rendetlenül tornyosultak, egy porcelán ludat tett a kazal tetejére nehezéknek, s csak ekkor nézett föl. Nagyon szerette, ahogyan ez az asszony ránéz. Látta, hogy látja őt és kedvét leli benne, látja a ruháját, a haját, látja a cipőjét, a gondolatait, olyannak látja, amilyennek mindenkinek láttatni akarta magát. Az asszony most fölnyalábolta a teleírt oldalakat, hogy összerendeződjenek gyengéden a láda falapjához ütötte őket, majd a kéziratot odanyújtotta a nőnek és megkérte, hogy tegye át arra a kerekfedelű asztalkára, amelyen az üvegpoharak csilingelve koccantak össze, valahányszor az utca végéből fölhangzó, hegyomlásra emlékeztető zaj megrázta a verandát. – Ez gyönyörű és titokzatos. – jegyezte meg a nő a dübörgés hallatán. – Ugye? – felelte az asszony – és nekem olyan szerencsém van, hogy ezen a szépséges környéken lakom. – Az Istenért, üljön le, kérem. – szólt rá ekkor a nőre, aki keresett egy széket, elhelyezkedett, és a délután hátralévő részét azzal töltötték, hogy puhán kérdeztek és válaszoltak, életről és halálról… hogy szobafestők jártak itt, mesélte az asszony. Aztán, hogy Marcel Raymond álarcban kereng a költészet körül, meg, hogy elakadt most, egy új problémán töpreng, igen különös dolog ez, ezerszer próbálta elképzelni az egyik szereplőjét kiabálás közben, de nem sikerült. A férfiarc ellenáll neki, szomorúságot sugároz felé, és nem sikerül ezt a szájat képzelőerejének legmegátalkodottabb igyekezetével sem arra kényszeríteni, hogy olyan szavak jöjjenek ki rajta, amelyek bántanának, nem tudja a férfit a gyűlölet fintorával eltorzítani. Az arc leküzdhetetlenül ellenáll képzelőerejének. - Mit tehetek én? – nézett föl a nő. - Nem kell tennie semmit, szívem, csak elmeséltem – mondta az asszony – ha mindenről volna magának is véleménye, soha semminek nem érnénk a végére.
Kevéssel múlt el hat óra, már csaknem beesteledett. A verandáról nyíló nagyebédlőben vacsorához kezdtek teríteni, asztalból egy volt, tizenkét személyre, kintről látni lehetett, hogy miközben a bentiek szótlanul hordják a tányérok, villák és késféleségek minden fajtáját, valaki csendes lelkesültségtől eltelve igazgatja az asztal közepén álló csokrokat és az asztalkendőkből kis háromszögeket hajtogat. Az asszony fölemelkedett a karosszékből, az ebédlő felé indult, a nő követte, lassan haladtak egymás mellett, az asszony rápillantott: - Ön nem független, de uralkodó – mondta. - Ki fölött? – kérdezte a nő lemondóan. - Kisfiam, önnek egyetlen szavába kerülne, és a Gellért-hegy mindenestül Pestre vándorolna le. A nő bólintott, de nem felelt, csak odalépett az asztalhoz, amelyen az általa keresett fölirat a környező, halvány fényeket magába nyelő, mindent elborító félhomályban alig volt látható. Ekkor valaki egyenként meggyújtotta a nehéz karokon ringó gyertyákat, s a helyiséget kisvártatva meleg, sárga fény világította be. A kagylót öblös tálakban tették asztalra, a héjakat fokhagymás, fehérboros szószban nyitották meg, hozzájuk friss kenyeret adtak. Előételnek olvasztott camembert és zellerszálakat szolgáltak föl, végül puha, vékonyra sodort, rummal és fahéjjal fűszerezett dióval megtöltött apró réteseket kínáltak a feketekávé mellé.
Az előétel hozzávalói:
1 kerek, háncscsomagolású camembert,
1 csomag zöld zellerszár,
kakukkfű,
petrezselyem.
Elkészítés:
A sütőt 120 °C-ra előmelegítem. A camembert-t a belső, papírcsomagolásából kibontom, visszahelyezem a háncsdobozba, a dobozt valamilyen természetes szálból készült zsinórral körbetekerem, hogy a doboz erősen tartson. A sajt fedelét is visszahelyezem, egy sütőlapra sütőpapírt helyezek és a sajtot ezen a lapon a sütőbe helyezem, majd 25-30 perc alatt a belsejét felolvasztom. A zellerszálakat megtisztítom. Amikor a sajt belül folyóssá válik, kiemelem a sütőből, a doboz fedelét leveszem, a sajtot fölnyitom, lágy belsejét kakukkfűvel és petrezselyemmel szórom meg és zellerszállal, friss baguette-el tálalom.
A kagyló hozzávalói:
2 kanál olívaolaj,
4 szál zöldhagyma, karikákra vágva,
1 nagy gerezd fokhagyma, összetörve, fölaprítva,
1 nagy chili, apróra vágva,
150g koktélparadicsom, kettészelve,
250ml fehérbor,
1 kg kagyló, alaposan megmosva, szakállaktól megtisztítva,
3 evőkanál durvára vágott petrezselyemlevél,
½ citrom leve,
friss kenyér vagy baguette.
Elkészítés:
Az olajat felforrósítom egy nagy serpenyőben. Beledobom a zöldhagymát, a fokhagymát, a chilit, az hozzávalókat 1 perc alatt megdinsztelem, ekkor a félbevágott paradicsomokat is a serpenyőbe teszem. Megvárom, hogy a paradicsom éppen csak átmelegedjen, majd a fehérbort a zöldségekre öntöm, és gyöngyözve forralom 2 percen át.
A kagylók közül eltávolítom azokat, amelyek kinyíltak vagy sérültek, a többit a serpenyőbe dobom. Összekeverem őket a fehérboros szósszal, a serpenyőt egy fedővel lezárom, és 3-4 percen keresztül nagy lángon így hagyom, hogy a kagylók kinyíljanak. A gőzőlés során a kagylókat néhányszor megkeverem.
Amikor a kagylók kinyíltak, megöntözöm őket fél citrom levével, rájuk dobom a petrezselymet, és friss kenyérrel adom fel őket.
A mini diós rétesek hozzávalói:
250g dióbél,
115g kristálycukor,
½ evőkanál őrölt fahéj,
3 evőkanál rum,
1 csomag rétestészta,
85g sótlan vaj,
porcukor a szóráshoz.
Elkészítés:
A sütőt 120 °C-ra előmelegítem. Egy nagy tepsit kibélelek sütőpapírral, a papírt olvasztott vajjal kenem be. A dióbélből gondosan kiválogatom a véletlenül ott maradt dióhéjdarabokat. A dióbelet egy aprítógépbe helyezem, porrá zúzom, hozzáadom a kristálycukrot, a fahéjat, végül a rumot is, az alkotóelemekből masszát keverek.
Minden réteslapból négy téglalapot vágok. A celofántokból kiemelt réteslap pillanatok alatt kiszárad, nedves konyharuhában tartom azokat a lapokat, amelyekkel éppen nem dolgozom. A kis téglalapok rövidebb oldalánál csíkba rendezek egy-egy evőkanálnyi tölteléket, a lapokat fölgöngyölöm, a tepsibe helyezem, bekenem olvasztott vajjal és körülbelül 15 perc alatt készre sütöm. Vigyázok, hogy a rudakat ne tömjem túl és ne is süssem túl. A kész süteményeket porcukorra hintem meg és feketekávé mellé tálalom.
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, vagy az Instagramon és a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod.