Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 12.

         Van ez a Mézeskalácsváros programunk, melyet hétvégén majdnem ezren láttak, pedig úgy, ahogyan mi szoktunk, még nem is szóltunk róla igazából, hogy kinyitott. Okunk volt a hallgatásra; a város eddig épült, épülgetett, s persze tanakodtunk, hogy hogyan alakuljon a show ergonómiája, a gyertyasétány milyen ívben kanyarogjon vagy hogy kanyarogjon-e egyáltalán, honnan szálljanak alá a léghajók, a hagymakupolák pöttyösek vagy csíkosak legyenek, ilyesmi kérdésekkel voltunk elfoglalva. Múlt héten díszletek keletkeztek a város körül, a várossal összefüggésben és az egyik például ez a hatalmas, falra vetített, itt-ott mozgó kép, amit - a felnőttek így figyelték meg - a száztíz centiméter alatti emberek (hívjuk most őket gyerekeknek az egyszerűség kedvéért) teljes mértékben értenek, egyszersmind a fal folytonos tapogatásával, sikongással és egytől tizenhétig való bravúros elszámolással értékelnek is.
 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 11.

Nem tudom, hogy egy korábbi projekt sokszorosítása teljesítménynek számít-e, de most ezen nincs idő tépelődni, tizenhét pingvin a mai ajánlatom. A sorozatgyártás nem indult egy diadalmenetnek, az ételfesték fekete helyett indigóra színezte a masszát és kezdett a társaság úgy kinézni, mint egy nagyon kék apácarend. Ami valójában nem baj, mert nekem tényleg mindegy, hogy apácák nézik a folyóparton, amint egy apáca vízisíel, vagy pingvinek, ahogy egy pingvin. Később mégis pingvinekké lényegültek át a figurák és akkor az kezdett foglalkoztatni, hogy jó-jó, aranyosak, de nem viccesek, és a szimplán aranyos nem elég jó nekem. Így lettek ők japán pingvin turistacsoport, vesetáskával, és az idegenvezetőjüket még nem találtam ki, egy esernyős szakács esetleg? Mert elég korlátozott a kézügyességem. Vagy David Schwimmer?

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 10.

         Elérkezett az éves vállalások napja, egyfajta fogadalomtételről van szó és kérésről meg kifejezetten nincs, az Univerzum utálja, ha nyaggatják. Kérek sok pénzt. Kisfiam eszednél vagy? Mire? Némi puhatolózás után az tűnik valószínűnek, hogy az Univerzum támogat, tűr és tilt bizonyos ügyeket, a támogatott halmaz a megtervezett terveké, amelyeknél, ha jól veszem ki, nem a részvétel a fontos, hanem az eredmény. Ünnepélyesen fogadom tehát, hogy a jelszavaimat "jelszóról" valami megbízhatóbbra cserélem, hogy befejezem a könyvem, hogy megtanulom zongorázni az Idétlen időkigből a Rachmaninov betétet. Régi vágyam, hogy nyilvános helyen, nem igazából vájt fülű, lehetőség szerint nem is színjózan közönség előtt vokálozzak ahhoz a Gladys Knight számhoz, amelyikhez Hugh Laurie is énekelt korábban, és kihangsúlyozzam enyhén a woo woo és az uh huh, no, uh huh refréneket. További hét, nagyra törő tervem van, ezek maradjanak az én titkaim egyelőre.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 9.

         Ahhoz, hogy pingvinek vízisízhessenek el egy híd alatt, alapvetően pingvinekre van szükség, nem gondolom, hogy bármilyen logikai hiba volna ebben az állításban. A pingvinek fondant-ból születnek, fondant-ná lesznek, ez pedig egy axióma, s mint olyat, adottnak vesszük az érvelés során. A fondant alakítása közben különös szerszámokkal kénytelen játszani az ember: minisodrófával, mini-fondantszaggatóval például, melyeket az amerikai háziasszonyok ott tartanak a fogkefe mellett, de én még ilyeneket élőben nem is láttam, úgyhogy kupakokkal és ecsetekkel oldottam meg a feladatot. Létrejött ma két pingvin, ezek a prototípusok, az egyik megtévesztésig hasonlít Mel Brooksra.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 8.

         Ma mindenki dolgozott, csak én nem, és a szobafogságban el akartam végezni valami más feladatot is az írásbelieken kívül, így porcelánkannákat fotóztam és homályos portrékat lőttem az előszobatükörben magamról, hogy lássam, hogyan festek smink nélkül. Miért? Reméltem, hogy ez a kérdés nem kerül elő. Fölhívtam Barbit, hogy megkérdezzem, miről szól ma a poszt és ő konkrétumokat nem tudott említeni, de mondta, hogy mindjárt itt van Valentin nap, szerinte ebben az irányban lenne érdemes erőfeszítéseket tenni. Így történt, hogy elővettem két kampónyalókát és szívecskévé fordítottam össze őket, ez kezdetnek talán megteszi.

Írta: Keresztesi Judit
Készítette: Scsibrán Renáta és Tóth Richárd
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 7.

         Kellene valami rosszat írnom a Bálnáról, de nem tudok. Ez mindenkinek gyanús, én még egy könyvmegrendelést is királydámává alakítok, a Bálna ezzel a múlttal maga volna az Apokalipszis, ha olyan napom van. De legalább valaminek, valahol, valamiért a jelenben rosszul kellene mennie ehhez, és semmi. Egyik nap Thor, Amerika Kapitány, és még ketten az Avengersből vitatkoztak a folyosón, de abból sem lett ügy aztán. A Bálna épülete egyszerűen tökéletes, a tervezés érzékeny, bátor és okos, ez a gyengém. A látvány mögött húzódó implicit üzenetért illetve azért, ahogyan valaki a 19. századi raktárak közé befogta ezt a gyönyörű, űrkori buborékot, szerintem nyugodtan lehet lelkesedni.

Ricsi és Renáta, akik tavaly az Iparművészeti Múzeumot húzták fel mézeskalácsból és akik jó érzékkel választanak ki emblematikus épületeket, idén a Bálnát építették meg. Ricsi elmondása szerint, az üvegburát papírmaséból alakították ki, ezt alufóliával vonták be és erre a formára terítették a tésztát, hogy később a testet egyben süssék ki. A díszítést Renáta készítette. Nagyszerűen sikerült, a Mézeskalácsvárosban megnézheti bárki, tessék parancsolni. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 6.

Ez volt az a nap, amelyen Audrey Hepburn és II. Erzsébet együtt teáztak.

Készítette: Fischer Tamás
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 5.

         Hitegettem mindenkit, önmagamat is ideértve azzal, hogy amish életképeket formázok majd a fondantból, amelyet két ünnep között gyúrt Barbi. De amilyen kitűnően tudom húzni az időt, nem történt ilyesmi, és amish életkép abszolúte nem is lesz, az amolyan metafora inkább, melyhez egyszerű, nagyfejű és nem igazán bonyolult testű figurák tömege hangulatilag hasonló. Ezt szerettem volna előre tisztázni. A Mézeskalácsvároshoz az építők olyasmit tettek hozzá eddig, ami nélkül szerintük a város nem funkcionálna, így Barbi egy egyetemet épített, Fis egy curlingpályát, én meg még semmit, ehelyett süket vicceket sütöttem el az olvasón az elmúlt három napban. A curlingpályát lehet látni itt ma, és a többit meg nem biztos, hogy meg fogom mutatni, tessék szíves lenni elmenni a kiállításra, mindenkire ráfér egy kis séta a festői Duna-parton.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 4.

         Van ez a két pillanatfotóm, az egyiken Houdini pont kizárja magát a kocsijából, a másikon Teréz anya nyakon vág egy gyereket és tegnap, amikor körbefényképeztem innen az ágyból a szobát, találtam a polcon még egy könyvritkaságot is, gondoltam, megemlítem.

Készítette és írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3.

         Ma is egy tárgyat kellett létrehoznom, önállóan, s ez nem könnyű, mert én a szavak embere vagyok, nem a tetteké, hányszor kell ezt még elmondanom? Leírom, ami eddig történt, ahogyan volt, alapfokon, ahhoz legalább értek valamennyire. Reggel keresztbefektettem egy rajztáblát az ágyon, hogy imitálja nekem az íróasztalt, majd doboltam rajta az ujjaimmal, mert más nem jutott eszembe, ám így sem jutott eszembe más, úgyhogy körbefényképeztem a szobát, hátha történik ettől valami, de nem történt. Azután, mert időm volt bőven, azon kezdetem tűnődni, hogy vajon meddig kell még itt feküdnöm, bedugult orral, és ki tudna erre jobb választ adni, mint egy jövőbelátó magic 8 ball, vagy hazai változata, az a papír, tátogó  jóslómicsoda. Összehajtogattam egy ilyet, de nem volt túl segítőkész; egyszer azt mondta, hogy „számos jövőalternatíva van”, máskor, hogy „ő csak egy darab papír, nem hiszi, hogy tudna segíteni”, végül pedig mondott valami olyasmit, hogy ne aggódjak, hamarosan meglesz a szekrény. Belépős, ha jól látja a jövőt, aztán hozzátette, hogy ezt ne vegyem készpénznek, mert tényleg minden szekrény belépős, ha az ember elszántan próbálkozik.

Ilyesmikkel múlatom az időt.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3.

         Most, hogy néhány napra rám bízták a blogot megbetegedtem, ez nem vall valami jó modorra. Eredetileg nagy terveim voltak ezzel az alkotói szabadsággal, de az influenzától bonyolult lett minden, és azon kellett tűnődnöm ma délután például, hogy ha az összegyűrt zsebkendők nem számítanak, akkor mit tudnék mégis (bit bégis) ágynyugalomban létrehozni? Találtam végül egy üres ACC dobozt a szekrényemen, ezen alakítottam egy kicsit, később egy csomag Smarties drazsét töltöttem bele, és ebből óránként egyet alkalmaztam tévénézés közben. Hogy egyet és, hogy óránként, ezt el ne higgye kérem senki.