Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 20.

         A Bálnában van a Jónás sörház, és engem elnyelt Jónás tegnap, ami őszintén: kannibalizmus. A bejegyzést kezdtem előkészíteni egy asztalnál, ekkor jött oda hozzám egy férfi. – Hát ez meg micsoda? – mutatott a felhős képre. – Ez uram, egy felhő. Azt ő is látja, de az egész micsoda, mondtam, hogy a negatív tér manipulálása szerintem, (mi a fenét mondtam volna?), és most ezt megírnám, ha nem bánja. Valamiért egzotikusnak találta, hogy egy nő, aki én vagyok, betűket ír egymás után. – És kiscsillag – folytatódott a feudális beszélgetés – hol van ez a felhő? Mondtam, hogy én már olyan nagyobb forma csillag vagyok, a felhő pedig további felhőkkel lóg együtt egy teremben, a férfi erre kihúzta a széket, hogy helyet foglaljon, nyilván érdekelték a részletek, én meg konkrétumokkal nem tudván szolgálni fölálltam, lezártam a laptopomat és azt mondtam még neki, hogy ha akarja, fejezze be a kávémat nyugodtan. Azt álmodtam, hogy bárányfelhőkön keringek ebben a nagy térben, ahol most építkezünk. Ezt elmondtam Barbinak, akinek valamiért megtetszett az álom, és megvalósította. A felhő, mint koncept már korábban is szerepelt itt, a fölfüggesztése persze új. Az ér pontot?

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 19.

         Ma egy kimerítő, ugyanakkor érdekes és távolról sem humormentes helyzet miatt jutott eszembe az a mondás, hogy, ha az élet citromot ad, keverni kell egy limonádét. Nem tudom, esetleg a részletek érdekelnek-e bárkit: az élet egy nagy tétel halat adott, és amikor azt mondom, nagy, raklapban tessék szíves gondolkodni. Hogy mit kell tenni ilyenkor, ezen tűnődtem, amíg a fejemben beszélő hangok közül valamelyik tűrhető választ nem adott. Később a húgom kevert egy eperlimonádét.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 18.

        Viszonylag ritkán nyafogok, kipróbáltam, de nem állt jól nekem, és az elegancia fontos, még hirtelen mozdulatom sincs, az túlmenne minden határon. Most azonban kénytelen vagyok leírni titokban, hogy édes fiam, nem alszom semmit. Eleinte időm nem volt, most meg nincs időm és nem is tudok, lehunyom a szemem, máris a figyelemhiányos zavar lép elő, és ennek gyakorlata körülbelül az, hogy először a bárányokat számolom meg: egy bárány, két bárány, három… tehén, teknős, póni, kacsa, old MacDonald had a farm ee-eye, ee-eye, heeej Macarena.

         Szeretném bemutatni Sallyt, Shirley-t és Seant. Sean kimerültnek tűnik, az a rémálom gyötri, hogy éjjelente megszámolom.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 17.
         A huszonnégy-személyes óriás Rosenthal étkészletet a nagypapa kapta nászajándékba még a múlt században. A mézesheteket követően világháborúk jöttek-mentek, totális hatalmak kínáltak igazán remek programokat, a készlet meg egyre csak fogyott, először húszszemélyes lett, azután tizenkettő és így tovább, mire eltelt az az istenverte huszadik század és elérkeztünk a mához, az egész egy hatfős mokkás szervizzé zsugorodott. Ebben a méretben került hozzánk és ebből már, hogy egy puha fordulattal éljek, nem engedek. Ma igényeltem egy rózsás asztaldíszt, úgy láttam, hogy az hangsúlyozná a porcelán báját, és milyen igazam lett. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 16.
          Annyira sajnálom, hogy ilyen késő van, ez az asztalközép több törődést érdemelne. Különösen az észbontóan szép, gyöngyözött kiegészítőkre koncentrálnék jobban, és ha volna erőm, azt is megbeszélném, hogy mit keres a gardrób az asztalon. Ehelyett tényként fogadunk el mindent most; ma fölmerült az igény egy asztaldíszre, és végül köré rendeztem XIV. Lajost, meg persze egy nő holmijait, mert az nem árthat egyáltalán. Ezeket együtt lefotóztam, és szerettem volna, ha az eredmény olyan lesz egy kicsit, mint egy eredeti Osias Beert, de nem lett, ebbe most jobb, ha belenyugszunk.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 15.

         Egy nagyon aranyos csoport jött be hozzánk két napra, más programok mellett korongozást – nem, nem jégkorongról van szó – tanítottak az érdeklődőknek, és én szerettem volna odaülni a koronghoz – köszönöm a kérdést Bob, nem, nem a jégkoronghoz – oda is ültem. A munkahely a kirakatban kapott helyet, német turisták tolongtak az üvegnél, mutogattak rám és azt ismételgették, hogy Ghost, Ghost. Utána meg is néztem a Ghost kerámiajelenetét, és a németek nagyon helyesen látták, önállóan pont ugyanazt az eredményt értem volna el, mint a nő a filmben. De nekem Ági, a fazekas mester segített, s így végül keletkeztek olyan darabok, amelyek égetés és mázazás után föllépnek majd itt. Addig is, lehoznék egy Ghost ihletésű családi fotót. Az ujjbábok részletes leírásától el szeretnék tekinteni, nagyon egyszerűek, ez azonnal látszik. Én két szerszámot ismerek csak: a WD-40-et és a duct tape-et, ha valami nem mozog, de kellene neki, akkor a WD-40-et használom, ha valami mozog, de nem akarom, hogy mozogjon, akkor a tape-et. Ezek a szellemek duct tape-pel készültek nyilván.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 14.

         Amikor Paula McFadden Subaru bemutatókon kezdett föllépni, pontosabban az lett a feladata, hogy rámutasson egy kocsira és azt mondja róla: szép, keresett végre annyi pénzt, hogy fizetni tudjon Elliot Garfieldnak a bébiszitterkedésért. Még ugyanazon a héten Elliot Garfield is kapott munkát, úgyhogy bevitte Lucyt a Subaru szalonba, de amikor Paula meglátta őket, zavarba jött, és össze-vissza kezdett beszélni arról, hogy az autó szélvédőit átlátszóra tervezték, csakúgy, mint a hátsó és oldalsó ablakokat. Elliot mondta, hogy ügyes volt, hamarosan nagyobb feladatokat is rábíznak majd nyilván, tankokat, markolókat, ilyesmit.
         Egy grandiózus merj alkotni projektbe kezdtünk, nagyobba, mint… ah, nem érdekes, nagy, (tankok, markolók stb.). Nem aludtam egy éve, de ha lehet ezt alulmúlni, most alul van múlva, bámulatos, hogy milyen kevés elég egy embernek az életben maradáshoz. Úgy tudnám érzékeltetni a különbséget az eddig és az ez után között, hogy eddig azt csináltuk, amit lehetett, most meg azt csináljuk, amit akarunk, és ellentétben a népszerű hiedelemmel, utóbbi nehezebb. Ezerötszáz köbméteren lesz egy érdekesnek szánt kiállítás, melynek egyetlen feladata, egyszersmind ránk nézve kötelező tartalma, hogy az óriási, elvadult teremre: a plafonra, padlóra és ezekre a nem szépen vakolt falakra rátegyük önmagunkat. Két kérdés foglalkoztat ezzel kapcsolatosan, az egyik az, hogy hogyan fogunk festeni mi ezeken a falakon? A másik, hogy mi van, ha az ambíció és az eredmény különbözik, ha teszem azt, vízesést értünk, de csőtörés lesz? Az a rémálmom. Megnyílik egy csőtörésem valahol.
         Az egyik installáció része az óriás virág, számos óriás virág, ha pontos akarok lenni. Ezek később egy szokatlan elemmel együtt léteznek majd a térben, melyet értelemszerűen itt nem mutatok be. De a virágokat igen, tessék parancsolni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 13.

         Ez az utolsó poszt a Valentin-napi sorozatban, egy hónapja írok a szerelemről észrevétlenül, kicsit sajnálom, hogy vége, ugyan honnan fogja tudni ezentúl bárki, hogy mi van a nővel meg a férfival? - Mondja, honnan fogom tudni mostantól, hogy szeret? – kérdezi a férfi. - Onnan – feleli a nő – hogy majd írok magának mindenfélékről, sűrűn. Persze nem küldöm el. Telefirkálom a jegyzeteimet magával folytatott beszélgetésekkel, olyanok lesznek, mint a színdarabrészletek, kérdezek, maga válaszol nekem, maga kérdez, én válaszolok. - Jó, de honnan fogom tudni? – akarja tudni a férfi, és a nő erre csak azt mondja, amit mindenki mondana: – Érzi az ilyesmit az ember. Maga „the man for all seasons”.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 12.

          Van egy férfi, róla annyit tudok, hogy kis jeleneteket metsz kartonlapokba, és ha valaki kinyit egy ilyen kártyát, a jelenet előugrik. Ezek közül töltött le Barbi egyet ma, tessék parancsolni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 11.

         Volt egy igaz történetem a kulcstartókhoz, arról vitatkoztam valakivel tényleg, hogy érdemes-e lakást venni most a Sesame streeten, de annyira kedvezőtlen színben tűntem föl ebben az elbeszélésben, hogy kitöröltem az egészet. Így szeretném arra a megállapításra szűkíteni a bejegyzést, hogy a kulcstartók azoknak ajánlottak, akik teszem azt, egymásba szerettek, valamilyen, bármilyen – nem szükségszerűen ugyanazon fedél alatti -  zárral záródó lakásba vagy szekrénybe stb. bejárásuk van, és ehhez kulccsal is rendelkeznek. A mondat első kétharmada teljesen fölösleges: ezek itt kulcstartók azoknak, akiknek van kulcsuk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 10.

         A csomagolás minisorozat harmadik, befejező része a szívmintás bonbonosdoboz. Késődélután fényképeztem a darabjait, és amikor végeztem, megfordult a fejemben, hogy betömöm a számba a fotómodelleket, nyilván csak a beltartalomra szorítkoztam volna, de nálam tényleg nem lehet tudni. Annak, hogy ez nem történt meg, semmi köze az önuralomhoz vagy ilyesmihez, alig eszem valamit, az ételnek újabban dinoszauruszra kell hasonlítania vagy helikopterre vagy Humphrey Bogartra ahhoz, hogy egyáltalán az evés lehetőségén elgondolkozzam. A bonbonhoz végül nem tudom, hogy miért nem nyúltam, jól mutatott a dobozokban, ez biztos, de ha valaki önszántából ott hagy egy trüffelgolyót, mely amúgy szabadon hozzáférhető, az minden létező univerzumban gyanús, és indítékok firtatására ad okot.