Merj alkotni!

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 26.

         Úgy volt, hogy az egyetem harmadik éve után szükségem volt egy kis szünetre. Biokémiából vizsgáztam utoljára, magától értetődik, hogy grafikus operátori munkában képzeltem el magam bizonytalan ideig. A lipidek szerkezete elég jól ment akkoriban, de egy Word dokumentum megnyitása alig, a grafikai programok iránti vonzalmam megmagyarázhatatlannak hatott.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat - 2013. április 25.

Tegnap megemlítettem, hogy holnap pitypangzselét főzök. Azok, akiket elbizonytalanított ez a gondolat az mondták: ne! Eljött a holnap, és megfőztem a pitypangzselét. Olyan íze van, mint a méznek. Illetve olyan, mint a birsalmalekvárnak, mézzel. Nyilván pitypang íze van, de ha ezt írnám, azzal nem segítenék sokat.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat - 2013. április 24.

         A kedd hajnali földrengés engem megijesztett, én még soha nem vettem részt földrengésen ez előtt. A kontrollálhatatlanság tetszett a legkevésbé, az futott át az agyamon, hogy nemcsak én nem tudom leállítani a mozgást, de senki azok közül, akiket ismerek, és én elég sok mindenkit ismerek. A következő, ami eszembe jutott, hogy nekem ilyen, legrosszabb esetekre szokott lenni protokollom: hová nyúlok először, milyen útvonalon menekülünk, mit viszek magammal. De most nem volt.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 23.

         Tizenhat évesek voltunk, négyen álltunk a tanári szoba előtt, és egy másik irodalomtanárt igényeltünk magunknak. Volt egy nekünk, azt nem találtuk megfelelőnek, azért kértünk újat. A forradalom kezdeteire nem emlékszem, és arra sem, hogyan engedhetett nekünk az iskola felső vezetése. Az biztos, hogy a tanár úr nem jött órára többé, azt üzente, hogy ha akarunk irodalmat tanulni még egyszer az életben, vegyünk rá valakit, hogy foglalkozzon velünk. Ez volt az oka annak, hogy a tanári előtt várakoztunk.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 22.

         Egy gyönyörű, szörnyű fejezet nyílt az emberiség történetében azzal, hogy 1680 táján Denis Papin megálmodta a gőzgépet. Majd nagyjából háromszáz évvel később, amikor a nukleáris robbanással sikerült mesterségesen előidézni a csillagokon belüli folyamatokat, ugyanez a szakasz le is zárult. Ebben a rövid, három évszázadnyi ablakban a technológiai haladás tulajdonképpen nem jelentett mást, mint még nagyobb sebességet, még magasabb hőmérsékletet, sokkal magasabb nyomást. A kakaskodás vége egybeesett a második világháború végével, ekörül szakadtunk le a technológiai modellről, és vetettük tekintetünket a biológiai folyamatokra. És csodálkozva láttuk, hogy azok központi magvát nem az energia jelenti, hanem az információ. (Drucker 1985, 12.)

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. április 21.

Az eddigi vasárnapokon, hogy lazítsak egy kicsit, vagy a levegőbe ugrottam, vagy elefántot hajtottam egy törülközőből. Mára úgy számítottam, hogy a Pinterest útmutatása alapján készítek egy szív alakú főtt tojást. Megtettem mindent, a leírás alapján három alkalommal is megpróbáltam szívvé nyomorítani a tojásokat. Az utolsó szett már szívre hasonlított, de nem lett tökéletes.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 20.

        Az ember élete megváltozik, ha túlél valami nem túlélhetőt. Ilyenkor új gondolatok igyekeznek ki belőle, és ha van mihez nyúlni, amivel kifejezheti ezeket a gondolatokat, az szerencse. Kétségkívül a sokk utáni átmeneti időszak a legrosszabb, már nem vagyok az, aki régen voltam, de még az sem vagyok, aki valójában lehetnék. 
        Kapala Györgyi kiállítása talán ezért áll olyan közel áll hozzám. Integritás közelében mindig csavarni kezdi a sírás az orromat, olyasmi műszer vagyok, mint egy eredetiségdetektor, ami picsogással jelzi ki a tehetséget. Nem tudtuk, hogy hova megyünk ma, Fis olvasott fel egy ajánlatot ebéd közben. Az ajánlat egy művész emléke volt, aki bement egy gobelinboltba, és meglepődve látta, hogy a témák évszázadok óta változatlanok: virágcsendélet, tájkép, pókerező kutyák, ilyesmik. És ekkor úgy érezte, tennie kell valamit, hogy egy kicsit megmozgassa az elakadt időt. Rájött, hogy bármit ki lehet nyomtatni gobelinvászonra, így ő egy floppylemez nyomatát kérte, majd hímezni kezdett.
        A darab vászonra kivarrt floppylemez megtekintése, mint délutáni programlehetőség, elsőre nem hangzott izgalmasnak. Mégis elmentünk, és a belépéstől számított negyedik percben már könnyesedett is a szemem. Kapala Györgyinek balesete volt, eltört a keresztcsontja, és kómába esett. Amíg kómában volt, nem érezte a teste határait, kiterjedtebb volt – írja. A baleset ürügyén CT-k és röntgenfelvételek készültek róla, amiket ő belső portréknak hív, és rendre ki is gobelinezte őket. Ezek az alkotások számomra a Ki vagyok én? kérdésre adott önkéntelen válaszok. Rajtuk keresztül tapinthatóvá válik az, amit már amúgy is jó ideje sejtettünk: az egyén nem egyszerűen a testrészek összege.
         Kapala Györgyi külső vagy belső lenyomatait, alig több mint tíz gobelint az Óbudai Társaskör pincéjében nézheted meg, "Kívülbelül" címmel, 2013. április 17-től május 26-ig, hétfő kivételével, minden délután. A tárlat ingyenes, és zseniális.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 19.

         Van egy játék, „Hol van George?” a neve. A játék lényege, hogy veszünk egy 1 dolláros bankjegyet, kézzel ráírjuk, vagy nagy formátumú játékosként egyenesen rápecsételjük a weboldal címét: where is George.com. A pénzt elköltjük, természetszerűleg, majd amikor valaki, egy vadidegen a jövőben találkozik a mi feliratunkkal, és rámegy a weblapra, majd megadja a papírpénz sorszámát valamint saját irányítószámát, láthatjuk, hogy a bankjegy milyen utat jár be az évek során.

         Albert-Barabási Lászlóék továbbfejlesztették a játékot, a mobilszolgáltatóktól – milyen elbűvölő ötlet – hozzáférést kértek az emberek mobiltelefonjaihoz, és a cellajelek alapján próbáltak rájönni, hogy korábbi szokásaik alapján mennyire jósolható a mozgásuk. Arra számítottak, hogy cikázó, szilaj népség vagyunk mi emberek. De rá kellett jönniük, hogy nem. Az egyének mozgása 93%-os pontossággal megjósolható, 80% alatt egyetlen teremtett lélek sincs a Földön. Az egyetemisták a legimpulzívabbak, de őket is csak péntekenként nem lehet megtalálni, akkor járnak inni, és ha kétszer ugyanoda kellene menniük, megölné őket az unalom. Összefoglalva a kutatás eredményét: önnön rejtélyességembe vetett hitem ellenére egy joghurtkultúra is vadregényesebb mint én, viszont végre péntek van, úgyhogy csirió, barátom! 

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 18.

Az úristent, más néven a jó istent szórakoztatta Laplace márki optimizmusa. De azért alig várta, hogy két évszázaddal később a Heisenberg-féle határozatlansági reláció belévágja az ideget mindenkibe, aki Laplace-szal együtt elhitte, hogy a jövő kiszámítható. A teljes igazság, vagyis a káoszban uralkodó rend ilyen korai felfedésére azonban nem számított. Meg is sértődött kissé, amikor Edward N. Lorenz a tudomány előmozdítására alakult amerikai egyesület 1979-es nyitóülésén ügyes kérdést tett fel az előrejelezhetőséget illetően: vajon egy pillangó brazíliai szárnycsapása képes-e Texasban tornádót kiváltani? És a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 17.

         Réges-régen, 2003-ban, amikor az éktalpú cipő még divatban volt, és ez tényleg annyira régen volt, hogy ma már megint divatban van, hirtelen vettem harminc szál műibolyát. A virágok egy dobozban futottak be karriert, s most sem kerültek volna elő, még a 365 napos erőpróba ellenére sem, amelyben pedig minden jó katonára szükség volna. Ezt most nem akarom jobban kibontani, a virágok nem csúnyák, de nem is nagyon szépek.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 16.
 
         A New York-i Will Ryman nem olyan régen debütált utcai szobrászként, „A rózsák” című installációjával. A 35 szál, majdnem 8 méter magas rózsa, tövekbe csoportosítva fut végig a Park Avenue-n. A bokrok között elszórva, 20, különálló szoborként funkcionáló óriás rózsaszirom található. (Hat szirmot a húszból köztéri ülőhelyként is leteszteltek, s ezek nagyon kényelmesnek bizonyultak.) Amikor az utazók befordulnak a Park Avenue-ra, a rózsák, mint egy látomás, a semmiből tűnnek elő. Ryman célja az volt, hogy a tradicionálisan barátságtalan téli hónapokban üdítő látványban részesítse a járókelőket. Ugyancsak Ryman vallomása szerint, ezek a rózsák Ryman szerelmes levelei, melyeket New York városnak írt.