Kétszáznyolcadik nap: Őszi asztal

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 26.
erdo asztalkozep nyito02
         Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt.

Bővebben: Kétszáznyolcadik nap: Őszi asztal

Kétszázhatodik nap: Kalapos jelmez – első rész

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 24.
kalap nyito02
         Nyílt Angliában a közelben egy horrorshop, Halloweenra lehetett ott napi bevásárlást intézni, voltak levágott fejek, letépett végtagok, kiesett szemek, fogak, csak a legszükségesebb. Meghívtak engem egy partira, ahová a belépés jelmezben volt lehetséges, és egy húszas évei elején járó nő (hermelinnel) majdnem bármit magára húz, de a bolt női részlegén addigra már csak három jelmez maradt: egy intimbetét, tényleg de tényleg vékony, szóval abba nem fértem bele, egy tükörtojás és egy Yoda (??) jelmez, én ezt az utóbbit választottam.
         Ma a Bolondos Kalaposnak kellett volna megjelennie itt, de a modell leutazott Kenesére, az addigi munkafotók pedig valahogyan eltűntek, így a kalapos kalapját, ezt az egyébként igen nagy teljesítményt, egyetlen kockában leszünk kénytelenek bemutatni azzal a megjegyzéssel, hogy folytatása következik.

Bővebben: Kétszázhatodik nap: Kalapos jelmez – első rész

Kétszázötödik nap: Aranymetszés

Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365 + rovat - 2013. október 23.
aranymetszes nyito01
         Bodonyi tanár úr reggel úszott egyet a Dunában, majd kilenckor ‒ pálinkával előidézve a flow-t – festeni kezdett. A tanítványok is festettek. Az ihlet ebédig tartott, ekkor evett, a tanítványok is ettek, mindenkihez volt egy implicit rossz szava, kávénál nekem például az aranymetszést vezette le papíron, nem volt rá szükségem momentán, de leírta, hogy legalább ennyit én is tudjak. Bodonyi tanár úr nem volt kellemes ember, de rajzolni, azt tud. Most van egy eredeti Bodonyim, az aranymetszés képlete, szignózva persze nincs és bemondásra nyilván senki nem fogja elhinni, de ez most nem is fontos. Megtaláltam ezt a darab papírt a héten, és gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni: lerajzolhatnám az aranymetszést, végső soron. Tegnap éjjel fel is vittem egy keretbe a képletet.

Bővebben: Kétszázötödik nap: Aranymetszés

Kétszáznegyedik nap: A boszorkány problémája

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 22.
boszorkany tok nyito02
         Adódott egy élethelyzete ennek a boszorkánynak: még ilyen régi típusú seprűje volt, se szervó, se fék, és a figyelme is elkalandozott egy pillanatra, mert meglátott egy stoppost, akit nem tudott ugyan fölvenni, de öregem, hogy ez milyen jó pasi volt. Ekkor csavarodott fel a fára szegény.

Bővebben: Kétszáznegyedik nap: A boszorkány problémája

Kétszázharmadik nap: Szellemkórus

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 21.
szellem nyaloka nyito01
         Karl azért utálta Güntert, mert legutóbb, amikor az Aidában együtt énekeltek Radames győzelmi menetében, Günter egész végig egy műanyagpálma nyelével próbálta eltalálni Karl nagylábujját, és ettől magát rémesen viccesnek hitte. Amikor pedig új karriert kezdtek, és ezzel a gospel kórussal járták be Európát, Karl nem tudott pihenni a hotelben a koncertek után, mert Günter a szokások rabja volt, és a szobában állandóan ijesztgette az embereket.

Bővebben: Kétszázharmadik nap: Szellemkórus

Kétszázkettedik nap: Gránátalmaecet

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 20.
granatalmaecet nyito01
         A lazaccarpacciohoz gránátalmás ecetet ajánlottak, és nem tudom, hogy ez mennyire elképzelhetetlen, de nem volt itthon. Tulajdonképpen egész Budapesten nem volt. Barbi talált egy receptet és elkészítette, így két héten belül lesz gránátalmaecetünk. Akkor remélem, megtudjuk azt is, mi az a lazaccarpaccio.

Bővebben: Kétszázkettedik nap: Gránátalmaecet

Kétszázegyedik nap: Gesztenyés pralinétorta

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 19.
gesztenye praline nyito02
         Nekem ez a kétszázadik nap, a tegnapi másoknak volt az. Mert nem volt a szemem előtt az oldott kéve. Azért. Akartam valami intimet mondani ezen a napon arról, hogy mi mindenem változott meg az elmúlt 6,6 hónap alatt. Hosszú ideig ültem itt a gép előtt, várakoztam, hogy magától megjelenjen bennem ez a személyes gondolat, és nem jött gyorsan, de mondjuk a Daily Mailt tisztességesen elolvastam tűnődés közben, így a nettó, beleéléssel töltött időről nem tudjuk, mennyi volt pontosan. Az elmúlt hat hónapról, amely vitán felül az egyik legfontosabb szakasza volt eddigi életemnek, nem jut más egyelőre eszembe, csak az, hogy szinte megállás nélkül sírtam a kétszáz nap alatt. Sírtam, mint Paul Vitti. Mint a nő a Sleepless in Seattle-ban, mint Sean Penn, mint Marlon Brando, mint a Truly Madly Deeplyben Juliet Stevenson. Úgy bőgtem, mint Diane Keaton, írás közben, előtte és utána is. Miközben vicceltem is bőgtem, lesírtam a szemfestékemet. Úgy sírtam, mintha Alice Cooper sírna személyesen. Nem mindig a bánat miatt zokogtam, volt, hogy örültem ennek-annak, azért bőgtem. Erről az új minőségű életről nem tudunk még mindent, annyit esetleg, hogy majdnem elviselhetetlenül érdekesebb a korábbinál, ezt hoznám föl mentségemül.

Vegyük most elő Barbit e blog szubjektumaként inkább. Ez végül is az ő blogja, csak a hetedik napon látta, hogy kellene ide még egy szövegíró, meg egy fotós, és Seth MacFarlane nyilván erősebb kezdőjátékos lett volna, de nem ért rá, így lettem én. Már a munka negyedik hónapjában gyanította a húgom, hogy számára a merj alkotni paradigma, az egy tágabb értelem legfeljebb, mert őt sokkal jobban érdekli a közgazdaságtan, mint, teszem azt, a Rembrandt képein szereplő alakok szeme körül keletkezett nyugvópontok létezése. És hogy mégis, mi lehet, mi lehet az értelme annak, hogy a művészet és kultúra történetét franciául tanulta, azon tanakodtunk, s egyszer csak észrevettük e tűnődés közben, hogy a húgom könnyű kézzel, magabiztosan válogatja a konyha francia nyelvű receptjeit, és ugyanilyen magától értetődően süt szuflét, bármiből, bármikor. És meglepődtünk azon, mennyire hasonlítunk ebben, mert nem volt olyan régen, hogy azért dühöngtem, mert a fenébe, hogy ez az egyedüli dolog, amihez jól értek, hogy mint Bernstein mesélte a partitúráról, ugyanúgy tudom olvasni a recepteket. A képzeletemben érzem az ízeket, így rendezem össze szépen, majdnem tévedhetetlenül mindet, de hogy ennél százszor hasznosabb emberfeletti képességek léteznek. Ott van a farkasember például vagy a fiú, amelyiknek szeméből az a tűzcsóva szökik elő, és itt vagyok én, aki ügyesen olvas el egy receptet. Ez történt itt röviden az elmúlt félévben.

         Az utóiratban helyénvaló volna örömömnek hangot adni azért – és remek lenne, ha nem bőgném el kivételesen magam – hogy a blog kilépett azoknak a showműsoroknak sorából, amelyeket senki nem néz, de mindenki tudja, hogy bennük mi van. Nyílt beszédtéma lettünk, ez mi ez a blog, hogy megy ez, ebből mi lesz akkor, mi jön következőleg kérdezik, egészen széles körben, és hogy olyan normálisak ennek a blognak az olvasói, annak sírás közben nagyon örülöhööhööök, és a világbéke is komolyan érdekel.
         Az ünnepi édesség egy gesztenyés pralinétorta. A lisztet benne az összezúzott gesztenye helyettesíti, a desszertet nem eltúlzottan csokoládés, enyhén gesztenyés, perfekt bonbonként érdemes elképzelni. Frissen tálalva úgy működik, mint egy lávatorta, de ha éjszakára hűtőszekrénybe kerül, szépen szelhető struktúrává áll össze. Vaníliafagylaltot tessék enni mellé.

Bővebben: Kétszázegyedik nap: Gesztenyés pralinétorta

Kétszázadik nap: Búzakalász-asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 18.
buzakozep nyito01
         Ma van a kétszázadik napunk. Ezt egy rövid bejegyzéssel ünnepeljük meg, mert elszámoltam a napokat, és én ma egy gesztenyetortához írtam szöveget. Az pedig csak nagyon tág asszociációban illene ehhez, az egy 1921-es kiadású képeskönyvből vett búzakéve-aszatközéphez.

Bővebben: Kétszázadik nap: Búzakalász-asztalközép

Százkilencvenkilencedik nap: Kandiscukor-pálcika

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.
kandis palca nyito02
         Megbeszéltük, hogy nem lesz több nördi kísérlet, elefántfogkrém és visszhangpuska, bizonytalanul írok róluk. Most amúgy is Adorno parafrázisok foglalnak le szinte teljesen, tehát ha, teszem azt, össze is találkoznék egy peroxidos vegyülettel a fürdőben, jóformán föl sem tudnám fogni, és azt hiszem, megénekelni sem lennék képes. Igaz, hogy én javasoltam ezt a cukros pálcát. El szeretném mondani, mentegetőzésképpen, hogy egy hétköznapi, házi édesítőszernek hittem, később derült ki róla, hogy ez is csak egy újabb nördi kísérlet. Az internetes leírások ragyogó eredményt ígérnek, puszit dob a lány a cikk végén, az elején meg az mondja, hogy: belenyomod a színes, cukros folyadékba a nyelet, és vársz néhány napot. A fadarab és a cukorkristályok között mintegy vákuum képződik, rászívódik hirtelen a gyémántfényű cukor a karóra, és ezt el ne higgye valaki, kérem, mert az igazság az, hogy a pálcikák három hét alatt nevelik magukra ezt a vékony cukorréteget. Élőmunka-igényük is jelentős, s ha bárki édesen inná nálunk a kávét vagy teát, akkor még megérteném az igyekezetet, de hogy mi nem teszünk cukrot a frissítőkbe, ez is csak utólag jutott eszembe. Az édesítőpálcikák egyébként nagyon szépek, ha bárki úgy érzi, hogy van ideje kivárni ennek, a végül egy kockányi kristálycukornak átlényegülését, akkor az alábbi leírás mutat utat a művelethez. 

Bővebben: Százkilencvenkilencedik nap: Kandiscukor-pálcika

Százkilencvennyolcadik nap: Egy szabad képszög

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.
hanem nyito02
        Korábban soha nem szerettem még lakást, ez az első, és ezt azzal tudom magyarázni, hogy ezen a helyen azért van ott minden ahol van, mert Philippe de Champagne-ból magától értetődően következik. Áll egy kanapé a dolgozószobában, azon ülve és onnan kitekintve balra, egy Toulouse-Lautrec-et látunk a falon. A másik irányban egy gobelinszáj, Schrödinger macskája, Warhol Monroe pirítósai tartják magukat, és van egy képszög, amelyiken cserélődnek a művek kedélyállapothoz és időjáráshoz igazodva. Ma jött is éppen egy új, amely talán a meghatározhatóság lényegi lehetetlenségét vonja kétségbe, vagy nem, hanem. Az aktív felfedezés élményétől senkit nem szeretnék megfosztani.  

Bővebben: Százkilencvennyolcadik nap: Egy szabad képszög

Százkilencvenhatodik nap: Snidlinghajú minyon

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 14.
minyon nyito01
         Az emberekkel tűrhetően viselkedem. A növényekkel, nem annyira. Nem döglenek ki a felügyeletem alatt, de ezt a szolgáltatást is csak újabban tudom nyújtani nekik, nem tehetek róla. A metélőhagyma túlélt két hetet a konyhapulton, itt volt az idő valamit készíteni belőle. Most olyan, mint egy minyon a Despicable me-ben, körülbelül.

Bővebben: Százkilencvenhatodik nap: Snidlinghajú minyon