Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 12.
Ma megbeszéltük, hogy kimegyünk a bolhapiacra, és a következő terítéshez fehér, domborúmintás porcelánt s hozzá türkizkék üvegtárgyakat veszünk.
Ezzel egy időben, ugyancsak itt, Budapesten, egy angol pár a szállodai foglaláshoz járó reggeli kávé mellett megegyezett abban, hogy fehér porcelánokat és türkizkék üveg holmikat vásárol, s ennek érdekében felkeresik a helyi bolhapiacot.
A két csoport soha nem szerez tudomást egymás létezéséről, ha nem egy hajszál különbséggel érnek ahhoz a félreeső standhoz, amelyre egy tündöklő likőrösüveget állítottak ki, s az angol férfi nem ragadja meg az üveg nyakát akkor, amikor a másik társasághoz tartozó kéz még csak félúton tart a nyak felé a levegőben. S ha húsz perc múlva a jelenet nem ismétlődik meg, vagyis a hosszú, reménytelen keresgélést követően nem indul el ugyanaz a kéz újra, ezúttal egy kék üvegváza irányába és nem látom saját szememmel, amint a vázára az én ujjaim előtt idegen ujjak kulcsolódnak, s hogy az ujjak végén ugyanaz az angol férfi áll, amelyik az előző jelentben is szerepelt, akkor nem kerül sor a szóba állásra, egyszersmind a hasonló küldetések leleplezésére.
A váza nem volt egyébként jó vétel, végül egyikünk sem vette meg. Üres kézzel nem akartunk eljönni, így beszereztünk egy kelléket egy jövőbeni fényképhez, aztán kiültünk piknikezni a Városligetbe, és ittunk egy jó kávét. A kávéhoz még itthon előkészítettem egy kelléket, amit a helyszínen ragasztottam fel a poharakra. A sablonokat, ha a számokra kattintasz, letöltheted. 1234
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Háromszázhuszonnégy nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Negyvenedik nap: Áfonyakoktél
Harminckilencedik nap: Pénteki asztal
Harmincnyolcadik nap: Hosszan tartó, mélyen zengő hang