Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2015. június 6.
- Nem - mondta. Nem vacakolt, csak mondta, hogy nem, és kész. Mert a másik ott állt szemben vele, és azt kiabálta, hogy tttttttt tünés! Erre felelte emez, hogy nem. Ahogy korábban meséltem, végül egy nőt vettek fel. A főnök kedvetlenül ellenőrizte az ulmi templom tornyának kőcsipkéit, melyeket senki, soha, sehonnét nem láthatott, csak ő meg a kőművesek. - Herr Schultz, nézzenek utána, már megbocsát, mi az úristent csinálnak ezek - kérte, és közben azon tűnődött, hogy vajon a szentlélek horkolna-e, és hogy nő vagy férfi lehetne ez az illető? Ekkor mondta neki Günter, hogy nem sértésnek szánja, de szerinte egy ilyen feladattal egy férfi nem tudna mit kezdeni. Ott van az a rengeteg érzelem. - Milyen igaz - mondta a főnök. - Szóval, valaki, aki tud görögül is, ismeri a katonai titkosírások természetét, következésképpen a véges algebrákhoz is konyít, és szépen érez, hajlékonyan, mint a köd, megérinti, amit senki más nem ér el, az nagyon érdekes lenne. És ha ezt az illetőt egy nagymellű szőkébe rejtenénk el, hát ez volna a legjobb vicc a Földön, nem igaz Günter? - Igaz, Uram, nagyon jó vicc volna, bár, a német humorérzék, finoman fogalmazva, nem jó, de amennyire meg tudom ítélni, a koncept különleges. Egy asszony, mintha csak hallotta volna, hogy ezek ketten miről beszélgetnek, fölemelte e fejét az Einsame Gasse hatos szám alatt, és az arca felragyogott a fejét borító gyapjúkendőben. Később a főnök, Günter, Kócián úr és Vincent elmentek megfürödni, ott meg már mindenkinek sugárzott az arca, Kócián úrnak is, de leginkább Vincentnek, mert küszöbön állt a hét, és ehetett valami finomat. Rebarbara szezon volt, és bár az eper és a rebarbara együtt adták volna magukat, a konyhán az epret valaki elöljáróban fölfalta, s így született az új, önálló rebarbara sütemény, melyet narancs fűszerezett, alul pedig a piskótát mandulakrém zárta le. A desszert elé, könnyű főfogásként egy erős szószban kifőzött kagylót tálaltak föl. A kagylók szépen kinyíltak, és magukba szívták a korianderrel megszórt, kókusztejjel megszelídített levet. Vincent friss, ropogós kenyérrel tunkolta ki a szaftot, és nagyon örült.
Rebarbara torta
Hozzávalók:
3-4 szál rebarbara,
150 g kristálycukor,
50 g barnacukor,
50 g őrölt mandula,
2 evőkanál vaj,
190 g liszt,
½ teáskanál szódabikarbóna
csipet só,
225 g cukor,
150 g vaj,
2 tojás,
fél narancs leve,
fél, kezeletlen narancs reszelt héja,
250 ml joghurt.
Elkészítés:
A sütőt előmelegítem. A rebarbarákat megmosom, a levelektől megtisztítom. A szálakat kettévágom, egy nagy tálba szórok 150 g kristálycukrot, ebbe forgatom a rebarbarát, és megvárom, hogy levet eresszen. Egy körülbelül 23 cm átmérőjű tortaformát kivajazok, további vajdarabokat helyezek el benne, majd kibélelem a rebarbaraszálakkal. Rákanalazom az időközben rózsaszínné vált kristálycukrot is.
A barnacukrot és a mandulalisztet egy tálba szórom, hozzáadom a vajat, és kézzel összedolgozom az alkotóelemeket.
Két nagy tálat veszek elő. Az egyikbe beleszitálom a lisztet, a sót és a szódabikarbónát, az alkotóelemeket összekeverem.
A másik tálban kikeverem a vajat a kristálycukorral, hozzáadom a tojásokat, összekeverem, majd beleteszem a narancslevet, a narancs lereszelt héját, és eldolgozom.
A lisztet a joghurttal kis adagokban felváltva a vajas masszához kanalazom, apránként elkeverem, míg mindkettő el nem fogy. A tésztát a rebarbarára halmozom, tetején elosztom a mandulás keveréket.
A tortaformát a sütőbe teszem, és 170 °C-on 45-50 perc alatt készre sütöm. A tortát kiveszem a sütőből, hagyom kihűlni, majd egy tálat teszek a tortaforma tetejére, és a tortát ráborítom.
Kagyló curry
Hozzávalók:
2 evőkanál vaj,
3 gerezd fokhagyma, lereszelve,
1 evőkanál frissen reszelt gyömbér,
3 teáskanál vörös currypaszta,
2 teáskanál halszósz,
250 ml csirkeleves,
250 ml kókusztej,
1 kg tisztított kagyló, (kiveszem azokat, amelyek már kinyíltak, vagy sérültek),
3 evőkanál felaprított korianderlevél,
1 citrom, cikkelyekre vágva.
Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, hozzáadom a fokhagymát és a gyömbért. Megpárolom, hozzáadom a currypasztát és a halszószt. Kissé felmelegítem és elkeverem a hozzávalókat, majd a csirkelevest és kókusztejet a serpenyőbe öntöm, és addig keverem, amíg a szósz homogénné válik. A kagylókat a szószhoz adom, elkeverem, letakarom, öt-hat percen át hagyom párolódni, míg mindegyik teljesen kinyílik. Kiveszem azokat a kagylókat, amelyek nem nyíltak ki. A koriandert a serpenyőbe dobom, elkeverem, majd a kagylókat meglocsolom citromlével. Friss kenyérrel és citromcikkelyekkel tálalom. 
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, vagy az Instagramon és a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod