Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. szeptember 11.
- Egy francia burgonyát, legyen szíves. - mondtam a pincérnek, és gyorsan írni kezdtem, egy történetet, egy nőről, aki egyik kezével a telefonján babrált, másik kezével megfogta az étlapot, aztán csak úgy, bezárva fölemelte, és meglengette a levegőben. - Egy salátát! – üvöltötte. – Melyik salátánkra gondolt? - lépett az asztalhoz egy fiatal pincér, elővette a ceruzáját meg a jegyzettömbjét, leírta az asztalszámot, azután rámosolygott a nőre. A nő komoran pillantott föl: – Nem érdekel. – mondta - Salátát, levelekkel és más salátatartozékokkal. – majd a mondat végét sem várva meg, újra a telefonon kezdett matatni. - Sietek. - tette még hozzá szórakozottan, mintha a sofőrjéhez beszélne. A pincér bólintott, aztán… mit is csinált, tűnődtem, mit csinálna egy pincér ennek az én pincéremnek a helyében, nyilván nem örülne. Ne vegyük most a zsenánt, humorérzék nélküli pincéreket, akik csak beleköpnének simán a tányérba, vegyünk egy önérzetest, dühöset inkább, az kimenne az utcára és az első útjába kerülő pitypangot tépné ki tövestül, aztán felszolgálná, abban van levél meg más salátatartozékok is. Kapkodtam. Elhirtelenkedtem szavakat, az ujjaim megcsúsztak a fölső sor betűin, absztrahálz, éúszfregment, micsoda(?), a rohanás, az nekem nem tesz jót, de még ebéd előtt ki akartam találni, hogy egy igazán kedves pincér hogy is, hogy is folytatná ezt a történetet? A pincér lágy, kissé elhízott, torzonborz fiatalember volt, fülében finom, ezüstnek tetsző karika. Várakozott a nő fölött, kis szusszanásokkal vette a levegőt és vakítóan fehér mandzsettáját igazgatta. Megismerte rögtön, ahogy a nő belépett az ajtón, nagyon kedvelte, és ezen az érzésen semmit nem változatott a nő pocsék modora. - Tudja, asszonyom – szólt a pincér – volt egy pillanat rövid, hányattatott életemben, amikor én is író szerettem volna lenni. A nő ismét fölnézett, ezúttal meglepetten, végigjáratta szemét a gyereken, figyelte, ahogyan az a jegyzetfüzetével esetlenkedik, és összeszorult a szíve. – Kisfiam, nincs igazából nagy különbség, maga is én is ugyanabban utazunk … minden fontosat följegyzünk egy papírra.
Ebben a percben megérkezett az én ebédem, melyhez küldtek egy salátát, benne zöld leveleket, kék áfonyaszemeket, paradicsomot és kandírozott diót kevertek össze balzsamecettel meg olívaolajjal, és így gyönyörű volt, mint egy festmény és nem olyan ízű, mint egy festmény, hanem sokkal, sokkal finomabb.
Hozzávalók:
A salátához
1 marék áfonya,
1 marék madársaláta,
1 marék dió,
1 nagy paradicsom,
só,
bors,
balzsamecet,
cukor.
A diót megpirítom, megszórom két kávéskanál cukorral, és meglocsolom egy kanál vízzel, majd megvárom, amíg a cukor szépen rátapad a diódarabokra. A salátaleveleket, az áfonyát, a szeletelt paradicsomot és a diót egy tálba dobom, meghintem balzsamecettel, kicsit megsózom, megborsozom és egy evőkanál olívaolajat öntök rá. Finoman összekeverem.
A francia burgonyához:
5 szem burgonya,
1 nagy hagyma,
két evőkanál petrezselyem,
vaj,
bors,
só,
2 dl húsleves.
A burgonyát és a hagymát megtisztítom, nagyon vékony karikákra vágom. Egy sütőformát kikenek vajjal, először burgonyával terítem be, majd hagymával, azt megsózom, rá petrezselymet szórok és alaposan megborsozom. A rétegezést addig folytatom, amíg az alapanyagok tartanak. A fölső réteg tetejére vajforgácsokat helyezek, végül a formába öntöm a húsleveset is. A burgonyát fóliával fedem be és 200 C-ra előmelegített sütőben, harminc percen át sütöm. A fóliát eltávolítom ekkor, és a burgonyát újabb 30 perc alatt pirosra sütöm.
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod