Fiatalságom első száz éve

Írta: Keresztesi Judit – Az én urbánus konyhám rovat - 2012. június 15.

„...több dolgok vannak az interneten, Horatio,
mint bölcselmetek álmodni képes” (Shakespeare -sort of)


fiatalsagom elso 100 eve      Általában tűrhető a humorom, de amint átlépem a konyha ajtaját, egy kreténné változom. Ha a répa hasábra volna jó, ha a levesbe szerintem késve kerül a gyömbér, ha felsál az ott a pulton és nem marhaszegy okoskodni fogok, ez olyan biztos, mint hogy most itt ülök az erkélyen és ezeket a sorokat gépelem. A rovat címe mindezek alapján könnyen lehetett volna „Ribanc a konyhában”, az „Én urbánus konyhám” úgy lett belőle mégis, hogy beszéltem egy szomszédommal, kérdezte, mivel vagyok ennyire elfoglalva, mondom, egy könyvet írok, az lesz a címe: Fiatalságom első száz éve. Hogy miről esik szó benne, kérdezi, mondom, arról, hogy a százhúsz évnyi, jó minőségű élet egy születéskor ránk ruházott jog, egy kétszázezer éven át tökéletesített neurobiológiai rendszer alapszolgáltatása... De, lesznek benne receptek is teszem hozzá, hogy a szemében lobbanó rémületet csendesítsem.

      Mondja nekem megkönnyebbülten: - aha, szóval fitnesz szakácskönyv lesz. Bólogatok beletörődve, igen, igen, éppen így sejtettem, egy szavamat sem lehet érteni.

      Szeretném egy vallomással kezdeni:

Bővebben: Fiatalságom első száz éve

Ez magától értetődik Watson

           Írtam egy bejegyzést, ami kulturálisan érthetetlen. Szokásokkal halad szemben, vagyis a hatalommal, a szokás hatalma pedig olyasmi, amit nem ad ki a kezéből egykönnyen az ember. A cikknek a fiatalsághoz és egészséghez kapcsolódó dogmák a célpontjai, bizonylatokat tár az olvasó elé, mennyi minden másként lehetne, ha másként volna. Vón vón. Ez itt a huszonegyedik század, vetik oda nekem méltósággal, a mondat nem is folytatódik, mintha ez az öt kurta szó bőven elég magyarázattal szolgálna, már minden ki van találva, fölösleges okoskodni. Azért én szerkesztettem egy preambulumot, elővigyázatosságból, egy mozitrélert, ami arra figyelmeztet, hogy jön valami, ami új, a benne rejlő információ eltér a megszokottól, határokat feszeget.  A kultúra erejét hirdeti, ugyanakkor azt hogy a tradíció nem mindig megkérdőjelezhetetlen. Egyik másik része kifejezetten olyan, mint az amalgám. Betömték a gyerek fejébe korábban, de időközben tévedésnek bizonyult, ki kell azt onnan venni.

Bővebben: Ez magától értetődik Watson

Egy nagyvárosi nő feljegyzései

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. március 16.
(frissítve 2013. június 16-án)
nagymama unokaKeresztesi Juditnak hívnak, '69 júliusában születtem, a fénykép 2013 júniusában készült rólam. Azok kedvéért, akik idegenkednek az aritmetika rejtelmeitől mondom, hogy itt körülbelül negyvennégy éves vagyok. A fotózás alatt végig azon igyekeztem, hogy úgy nézzek ki mint a saját nagyanyám, ám végül e cél közelébe sem kerültem.

          Fran Lebowitz akit a nyolcvanas évek irodalomkritikusai csak modern Dorothy Parkerként emlegettek azt mondta a legutóbb, róla készült Scorsese dokumentumfilmben, hogy a nők különböznek a férfiaktól, és ha valakinek kétségei támadnának efelől figyelje csak meg, hogy nemcsak az írói hangjuk más, de eltér a telefonhangjuk is. Azt kérdezték tőlem, mit akarok ezzel a bloggal, azt mondtam, nem akarok semmit, feszítenek a betűk az ujjaimban, igyekszem azoktól megszabadulni. De hogy mégis, mi készül itt, mákos rétes-e avagy almásderes? Ha az önkéntelen késztetésnél is bővebb magyarázatra van szüksége bárkinek, hát íme: engem a nő érdekel, tudniillik saját magam.

            Az én családomban ellenállhatatlanok a nők, ezt nyíltan ki merem mondani. Nem tökéletes szépségűek, azt nem állítanám, az orruk egy burgonya beduinsátorban, a nagylábujjaik sem az igaziak,  és minden bizonnyal belsővérzésük támadna, ha nem unhatnának mindent, minden körülmények között, látványosan. Azonban izgalmasak a kimeríthetetlenségig, és ez a körülmény éterben hagyott lenyomatukon kiegyenlíti az oda nem illő horpadásokat.

Bővebben: Egy nagyvárosi nő feljegyzései

Kedves Bajor Gizi! - levelek egy nőhöz

Germán Tibor fül-orr-gégész, egyetemi tanár valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, üzeneteit ilyen apró versikébe foglalva hagyta Gizi asztalán:

Kilenctől féltízig a Jánosban
imádom,
Féltíztől-féltizenegyig a Pajorban
imádom,
féltizenegytől- egyóráig a Poliklinikán
imádom,
egytől konzíliumokon
imádom,
s ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
imádni fogom Magát.

DSC_9139Ebben a posztban eredetileg a Bajor Gizi Színészmúzeumot, mint vasárnapi programot szerettem volna tálalni az olvasónak, de valami félresikeredhetett a konyhában, és mikor az írás végére pontot tettem vissza kellett kullognom ide a bejárathoz, hogy az érkező vendéget figyelmeztessem. Úgy néz ki, hogy a cikk inkább könyvajánló lett. Ha muszáj, még mindig rendelhetünk pizzát. Tessék azért befáradni.

Bővebben: Kedves Bajor Gizi! - levelek egy nőhöz