Germán Tibor fül-orr-gégész, egyetemi tanár valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, üzeneteit ilyen apró versikébe foglalva hagyta Gizi asztalán:
Kilenctől féltízig a Jánosban
imádom,
Féltíztől-féltizenegyig a Pajorban
imádom,
féltizenegytől- egyóráig a Poliklinikán
imádom,
egytől konzíliumokon
imádom,
s ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
imádni fogom Magát.
Ebben a posztban eredetileg a Bajor Gizi Színészmúzeumot, mint vasárnapi programot szerettem volna tálalni az olvasónak, de valami félresikeredhetett a konyhában, és mikor az írás végére pontot tettem vissza kellett kullognom ide a bejárathoz, hogy az érkező vendéget figyelmeztessem. Úgy néz ki, hogy a cikk inkább könyvajánló lett. Ha muszáj, még mindig rendelhetünk pizzát. Tessék azért befáradni.
Az előtt jártam a Bajor Gizi színészmúzeumban, hogy januári szünetre ment volna, azt hiszem, nem sokat változtattak a berendezésen azóta, és ha igen, az sem nyugtalanítana engem, mert nem tárlatot akartam vezetni, hanem a villa lakóit láthatóvá tenni, nem kitömött állapotukban, hanem még abból az időből, amikor éltek.
A Stromfeld Aurél úti kiállítás hallgat arról, hogy a Germán–Bajor villában tragédia történt. Tibor megölte Gizit, előre megfontolt szándékkal, ezen a tényen az sem korrigál szívmelengetően sokat, hogy Tibor meggyőződéses imádatból gyilkolt ha minden igaz, rögeszméjévé vált, hogy a Bajor hallását támadó gyulladás hamarosan az agyra terjed, és ez Gizi keserves kínok közötti elpusztulását idézi majd elő. Na ez a programajánló is remekül indul nemde.
Rita tehet arról, hogy ebbe a múzeumba keveredtem, a félévi beadandójához gyűjtött témát, én pedig utánfutói minőségben voltam jelen. Még igazi fényképezőgépet sem vittem, s csak kibicként állapítottam meg, hogy a ki nem mondott tragédián túl van itt még valami, amit a villa elzár a külvilág elől. A házban a két háború közötti időszak azon első vonalbeli művészeinek lenyomata található, akik akkor még sem deportálva sem internálva nem voltak, s akik közül csak a Búza Barna fajta szívós egyed jött vissza és élt elég hosszan, hogy még lássam amint egyenes adásban - a jobb filmezhetőség kedvéért - csúcsfényt köp egy kisplasztikájára.
A kiállításról hazafelé alighogy átléptem a lakás küszöbét nyomozni kezdtem Bajor Gizi után, ezt nem tagadom. Gobbi Hilda eszményi, bűn nélkül való Vénusznak, az RTL klub dokumentumfilmje világi nagy bárcásnak állítja be a művésznőt, úgy sejtettem, kell legyen egy középút is, valaki, aki ismeri a sugárzó tehetség természetét. Hogy tudniillik azt az emberek imádni szokták, s ez a körülmény szerelmi viszonyok láncolatának keletkezését valószínűsíti, meglepődni ilyesmin igazán fölösleges.
Barbit figyeltem, amint fest, nem tudom, látott-e az olvasó festőt dolgozni, úgy rakja föl a vászonra a képet, hogy tulajdonképpen nem az alakot rajzolja meg, csak az alakra vetülő fényt, és így végül az árnyékok összessége jeleníti meg a témát annak teljes, pillanatnyi valóságában. Hasonlóan, mint reflexiók rajzolják ki Bajor Gizi alakját a hozzá írt levelek abban a kis könyvben, amelytől eredetileg nem is vártam sokat, és csak azért vettem meg az egyik antikváriumban, mert tudtam, hogy Germán régen aranyos üzeneteket szokott írni a feleségének, és mert az én férjem is ilyesféléket hagy az éjjeliszekrényen amikor megegyezünk abban, hogy reggel felébreszt mielőtt elmegy, de ő alkunkra fittyet hányva hagy engem olyan szépen aludni, s csak kiírja nekem: Őmazsolasága, ébredjen fel!
A Kedves Bajor Gizi! címmel megjelent levélgyűjteményt egy színháztörténész doktor, Staud Géza állította össze abból a több mint ezer ránk maradt levélből, amit az udvarlók, szeretők, férjek, barátnők, írók, színikritikusok, ellenlábasok, színházigazgatók, rajongók, esdeklők, megajándékozottak, képzőművészek küldtek a művésznőnek. Az első osztályú, 240 oldalas pletykából kiderül Bajor Gizi. Az, hogy volt, elsősorban. Én, mielőtt Rita felimádkozott volna a Stromfeld Aurél útra, azt sem tudtam például, hogy létezett. Bajor Giziről sokkal több jó emlék maradt ránk, mint kellmetlen, ez a legtöbb, ami egy földi embertől elvárható. Ő a színész maradéktalan megtestesülése, páratlan arcjátéka még közepes darabokat is sikerre vitt, ordított a Gestapo épületében, amikor zsidó barátok vagy vadidegen zsidók élete forgott kockán, a gazdasági világválság idején teadélutánokat, aukciókat szervezett szobrászoknak, festőknek biztosítva, hogy művészetükből megéljenek. S mindezek fölött rendkívüli személy volt, aki mintegy feltételezte a többi rendkívüli személy jelenlétét maga körül. Így voltak ők egy kupacban, a régi szép idők. 
A Bajor Gizi Színészmúzeum a Stromfeld Aurél út 16-ban található. Nyitva csütörtöktől vasárnapig, 14:00 és 19:00 óra között. A Kedves Bajor Gizi! - Levelek Bajor Gizihez című könyv Staud Géza válogatásában, az ő összekötőszövegeivel 1967-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál. Kölcsönözhető a Szabó Ervin könytárban.
Kellemes időtöltést mindenkinek!
Üdvözlettel
Judit