A városka úgy készül majd, mint a Luca széke
Az 1700-as években járunk, a lucaszéket, a csak első pillantásra egyszerű sámlit, férfiember készíti. Asszonynak, nagy célok megvalósításában a korabeli megfigyelések szerint nem sok hasznát venni, a férfi a boldogulás egyedüli forrása abban az időben. Apa és fia tehát Lucától, vagyis december hó 13. napjától kezdve minden nap elvégez egy műveletet a széken.
A kis ülőke valójában egy korong vagy téglalap, három fúrt lyukkal, három láb ugyancsak hárommal, merevítőlécek-botok, és az azokat rögzítő pálcikák, minden porcika különböző fából készül, kökény, boróka, körte, som, jávor, akác, jegenye - fenyő, cser és rózsa. A férfi lépésenként halad, sok részletből, enyvet, szöget nem használva, hogy míves munkát adjon ki kezéből. Az alkotásnak az ülőke felületére írt szabályos ötszög köré rajzolt szabályos háromszögek együttese, az úgynevezett boszorkányszög kölcsönöz varázserőt.
A széket a mester december 24-én az éjféli misére vagy a közeli keresztútra viszi, ráül, vagy rááll, és nyitott, vagy lehunyt szemmel meglátja a rá leselkedő veszélyt, a gonoszt, az ártó szellemeket, a rendben ágaskodó rendezetlenséget. Amikor végzett a jövőbelátással fogja a széket, tempósan hazaüget, az utcán maga mögé mákot vagy babot szór, amit az utána iramodó ördögi személynek szemenként kell felszedegetnie, mert a kollektív tudat, ami a szokást létrehozza tisztában van azzal, hogy a gonosz mindig veszélyes, de azt nem állíthatnánk, hogy különösebben eszes volna.
Az ember, otthonában haladéktalanul tűzre dobja a műalkotást. Egyetlen munkával nem aratható le a jövő minden győzelme, a létrehozás műveletét újra és újra ismételni kell, készségszintté fejleszteni, apáról fiúra örökíteni a siker pontos receptjét: tervezés, helyismeret, anyagismeret, magas szintű szakértelem, megfontolt, kimért léptek a cél felé, az akadályt jelentő tényezők felmérése, tudomásul vétele, a teljesítmény örömének ünneplése minden esztendőben. A Luca nap szimbolikája megtanítja nekünk, hogy az életben minden értéket építeni kell, barátságot, szerelmet, műveltséget, vagyont, egészséget. Minden teljesítmény tanulás eredménye, a vakszerencséé alig valami.
A lucaszéket, ezt az interaktív tündérmesét találta ki egy szellemes, színes fantáziájú, érzékeny nép annak az információnak nemzedékről nemzedékre örökítésére, hogy az embernek nemcsak lehetősége, de kötelessége is a semmiből teremtés, a boldogulás technikájának elsajátítása, más szóval: a siker. 
Arra gondoltunk, hogy idén mézeskalácsházakat építünk a korábbi adventi naptár helyett a Napfény utcában. Kényelmesen, lépésről lépésre haladunk százan, mindenki csak egy darabot készít, otthon. Aztán december 17-én, délután 4 órakor mindannyian elhozzuk a Napfény utca 6. szám melletti kis térre a kész házikókat, és egy terepasztalon összeállítjuk a teljes mézeskalácsvárost. Az installációt december 17-ike és december 24-ike között minden estén kivilágítjuk. Kérem, jöjjön el, ha van ideje. Egy sokkal kevesebb házból álló falut már készítettünk egyszer, igazán szép volt. Az idei ha sikerül, az űrből is látszik majd.