Idén ettem barackot életemben másodszor. Egyszer kétéves koromtól tizenhat éves koromig minden nyáron. Meg most, az kettő. Nagyanyám jól értett a gyümölcshöz, zöldséghez, veteményese volt, fái, málnabokrok, néhány szőlőtőkéje, eperföldje. Amikor meghalt, elment az íze a gyümölcsnek, s ez nem csupán mama elmúlásának metaforája, hanem tény, azóta e nyárig nem találkoztam termelővel aki értette volna, mikor van készen a termés a száron.
Nyári őszibarack-szüret a pomázi Dolina-völgyben. A képen Fischer Tamás látható,
vele a fesztivál Dupla HUB kávéházában ismerkedhetnek meg.
Kevesek tudják, hogy a gyümölcs édes. Utolérhetetlenül üdítő, annyira, hogy az élményt nem is lehet igazán e világinak nevezni, nyilván azért hívják földön túlinak. A gyümölcsök savtartalma Norvégia irányából csökken a kontinens belseje felé, míg cukortartalma Olaszországtól haladva zuhan felénk, s e két érték éppen itt, a mi hazánkban egyesül eszményivé. Túlzás, lokálpatriotizmus, édelgés nélkül állapítható meg, hogy ha a gazda ért hozzá, objektíve nálunk termelhető a tökéletes szilva, alma, barack, sütőtök Európában.
Ebben a hazában, a sportteljesítményeket leszámítva ha azon kapjuk magunkat, hogy valami kiemelkedő, világraszóló kerül birtokunkba szemünk sem rebben. Elszenvedjük a különlegességet megfigyelésem szerint egyszerűen annak okán, hogy nem értjük, fel sem foghatjuk, hogyan történhetne meg velünk bármi nagyszerű, egyedi, maradandóan korszakalkotó.
Normális, ami közepes, rendellenes, ami fedettpályás sampion. Szegény fejünk, problémás egy évszázadunk volt. A tény azonban ettől még tény marad, az Édenkertbe nyertünk bebocsátást annak idején, és nem tudom, milyen klímát
hoz a jövő, de én például nem szeretnék egy lenni azok közül, akik csak akkor értékelnek valamit, amikor már elveszítették. Ebben az évben megpróbálom a töklámpa-fesztivál díszletében az idei remek termést megjeleníteni. Bőségszaruk, színes virágok, terményből készült installációk és egy meglepetés tréfa – nem nagy meglepetés, lévén ez egy családi parti – de mégis csak valami várja majd a vendégeket. Szeretném, ha megkóstolnánk a bort, amely valóban versenytársa a franciának, megünnepelnénk a gazdát, amelyik nemcsak száron hagyja a gyümölcsöt amíg be nem érik, de ügyes kereskedő is, és végül a Dupla Hub Kávéházban megízlelnénk a süteményeket, amiket céklából, tökből, paszternákból, répából, almából, dióból, szilvából, körtéből készítettek a helybéliek. Ebben az évben, terményünnepet rendezünk a fővárosban. Világszám.
Keresztesi Judit vagyok,
könnyen meg fog ismerni,
egy nagy tökfejnekleszek öltözve október 8-án.