Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 24.
Nem lett történetem, amit saját kezűleg odaírhatnék a créme brulée mellé, (egész nap olvastam, a női létélményről, hogy a nők tűsarkakon sétáló agyak. A posztfeminista irodalom nem hozza, hogy mindegyik vagy csak némelyik. De azt is valahonnan innen tudom, hogy némely férfi mind egyforma, úgyhogy tudok mindent, vagy ha tudni nem tudok szinte semmit, egészen biztosan sejtem). Erről jut eszembe - és tényleg erről, nem pedig ravaszan erre játszottam itt végig - hogy írt egy nő nekem pár hete, egyik tűsarkon álló agy a másiknak, hogy szeret bennünket, de a porcelánok, meg a nagy virágok, meg a túl gazdag ételek nem szerencsések, a képeken tükröződő élet nem reális szerinte. Az életem, a realitáshoz való kifinomult érzékből adódóan irreálisnak tűnik. Ez életem története. De vegyük most már a créme brulée-t. Nyavalyás franciák, hogy hat tojásból és egy kis cukorból mit ki nem tudnak hozni.
Háromszázötvenharmadik nap: Fahéjas kacsasült
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 22.
Ismerjük azt a viccet, hogy egy kacsa bemegy egy bárba, odaszól a csaposnak „egy sört kérek”?„Te honnan jöttél?” – kérdezi a csapos. „A szemközti építkezésről.” – mondja a kacsa. „Milliókat kereshetnél a cirkuszban.” – mondja a csapos. „Minek kéne nekik pont egy kőműves?”- kérdezi a kacsa. A szereplők egyikét baleset érte a közelmúltban, azt, amelyiket a baleset érte befűszereztem. Az ízesítést szeretném bemutatni: fahéj, bors, só, kristálycukor, portói vagy ha nincs, akkor bármilyen száraz vörösbor. Almapürével tessék ezt a kacsasültet feladni.
Háromszázötvenkettedik nap: Citrommázas teasütemény
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 21.
Egyetlen értelmes szavam sincs. Egyelőre, de még van tizenhárom nap addig, amíg már végül el kell mondanom, hogy milyen volt ez az év. Évértékelő beszéd lesz, senki nem kérte. Az elmúlt év egy póniló, a szerelem, avagy elveszett, de megtalált Isten bizonyíték, tizenkilencre magabiztosan húzott nyerőlap; mindezzel együtt legszívesebben betiltanám. Nem szabadna ilyet csinálni, kérlek, ne vedd személyeskedésnek, bizonyos drámája volt ennek az évnek, finoman szólva íve, és én kevesebb ívvel is beértem volna… mások nevében persze nem beszélhetek. A citromos keksz úgy kerül ide, hogy egy puha fordulattal, idetettem. Ide való, egyébiránt. A vajas, semleges alappal összesült egy mandulás, édes tojáskrém, ezt vontam be citrommázzal, így született meg ez a ragyogó teasütemény.
Háromszáznegyvenkilencedik nap: A papírnő
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 18.
Carolnak telebeszélték a fejét az egyetemen valami térgeometriával, vagy mi a csodával, állítólag létezik egy harmadik dimenzió, amiben magasságok vannak. A papírnő szerette a kis, lapos figurákat, önmagát is ideértve, de nagyon is szívesen gondolt egy olyan világra, amelyikben a dolgok új irányokban terjednek ki, majdnem minden este jön valaki, barátai vannak, félidegenek ugranak föl, Carol finomakat főz, fiatal, magas nők és férfiak hajlonganak a késő tavaszi estében. Mit mondhatnék, ez a fantázia elegendően vonzónak bizonyult ahhoz, hogy kimozdítsa őt régi életéből.
346. és 347. nap: Nyulak a lávatortában
Készítette: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 15. és 16.
Egy igazán egyszerű showelemre lett volna szükség tegnap huszonkét óra huszonkét perckor, az asztalon álló csokoládényulak megfelelőnek tűntek. Láttam valahol azt a viccet, amelyikben egy leharapott fenekű csokinyúl beszélget egy fületlen másikkal, tehát csak a fordítás lett volna az enyém, azzal kínlódtam egy darabig, mert a magyar nyelv más, mint az angol, ezek a szép, szivárványos szavak… hajlékonyak, mint a köd: "- Fáj a seggem. - Mi?" ez lett volna kézenfekvő megoldás a „- My butt hurts – What?" eredeti mondatokra. De a vulgaritás ezúttal nem tett büszkévé, nem állítom indirekte, hogy máskor azzá tesz, ám nem is cáfolom. Hajnalig bíbelődtem a szöveggel, akkorra döglött be végleg. Hirtelen kitöröltem minden pontot és felkiáltójelet, a betűsorokat is, melyeket közrefogtak, majd megnéztem négy részt a Boston Legalból s mikor kivilágosodott, a két nyulat újra elővettem, és ekkor már tisztán lehetett látni, hogy ha képregény nem is lesz belőlük, desszert még lehet, csak túl bonyolultak, és betettem őket a mikróba. A csokoládés lávatorta elkészítése húsz perc, mindennel együtt. Az édesség elegáns, ideálisan belőle a vékony, szilárd tésztaburok alól olvadt csokoládé tör elő. Könnyelműség nem hinni a receptnek, s a masszát a kelleténél tovább a sütőben hagyni. Ekkor csak a torták közepe maradt folyékony, de egyéni csúcsok így is, sőt, két nap egy csapásra és ennél többet ma nem akarhatunk tőlem.
Háromszáznegyvenötödik nap: Masnik talpas poharakra
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 14.
Ma van az ünnep, amelyik igazi ünnep, véletlen egybeesés, hogy mától már csak húsz nap maradt a blogból. A befejezést januártól nemhogy alig nem várom, hanem direkt megijedtem attól, hogy közeleg. Szerencsére terveim lettek áprilistól, melyek az elmúlt évre építenek, de mi lesz, ha elrontom a márciust, a jövő elejét, ettől félek most, normális ez doki? Mindenesetre összejövetelt tartunk valamelyik említett szorongásra vagy ünnepre hivatkozva, s a poharakat követhetővé akarta tenni Barbi a jövés-menés miatt, az erre kitalált masnikat szeretném megmutatni. Kitűnő a kérdés Bob, attól tartok, annyi színű masnira lesz szükség, ahány vendég jön.
Háromszáznegyvennegyedik nap: Cseresznyés pite
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 13.
Van egy barátom, jó, ma együtt ebédeltem vele a lakásunkon, meglepődött, hogy az ajtóban találkozunk és én is hozzánk jövök. Rendesen voltam öltözve, mert ahonnan érkeztem, annak meghívóján az állt, hogy öltözzek rendesen, de azért semmi különösre ne tessék gondolni, egy tiara túlzás lett volna ezen az egyszerű, márciusi csütörtökön. A barátom - egy nő, aki férfiakról beszélget velem, illetve egy férfiról, ki talpig úriember és jártas a lineáris algebrában - végigmért és azt mondta, hogy kellene neki ez a ruha hétvégére. Ez történt ma a cseresznyés pitével összefüggésben és más semmi sem. A desszertet megsütöttem még tegnap, ez volt ma az ebéd és egy szendvics. A pitét szeretném közzétenni, azzal a megjegyzéssel, hogy a meggyes piskótát, ami nyilván, mert béna vagyok jön ki már a sütőből szárazon, helyettesítette be ez a sütemény sikeresen.
További cikkek...
- Háromszáznegyvenharmadik nap: Nyuszifüles csomagok
- Háromszáznegyvenkettedik nap: Egy kiállítás képei
- Háromszáznegyvenegyedik nap: Én az égen
- Háromszáznegyvenedik nap: Mondj valami kedveset
- Háromszázharminckilencedik nap: Spagettimártás
- Háromszázharmincnyolcadik nap: Smaragdváros
- Háromszázharminchetedik nap: A legjobb nap
- Háromszázharminchatodik nap: Az a pad, amelyikre a Nap süt
- Háromszázharmincötödik nap: Az utcai árus pultja
- Háromszázharmincnegyedik nap: Mézeskalácstérkép
14 / 22 oldal