Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 14.
Az emberekkel tűrhetően viselkedem. A növényekkel, nem annyira. Nem döglenek ki a felügyeletem alatt, de ezt a szolgáltatást is csak újabban tudom nyújtani nekik, nem tehetek róla. A metélőhagyma túlélt két hetet a konyhapulton, itt volt az idő valamit készíteni belőle. Most olyan, mint egy minyon a Despicable me-ben, körülbelül.
Százkilencvennegyedik nap: Sütőtökös habcsókpite
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 12.
Ez a poszt a tegnapi folytatása, a sütőtök édes változatát mutatja be. A neve egy rajzfilmfiguráéra emlékeztet. Szeretném, ha tudnánk, honnan indultunk: nem ettem sütőtököt. Kényszer alatt sem. Ez az után történt, hogy egy kanál tökpürét a falra köptem, de akkoriban kopasz voltam és fogatlan, rosszul szabott kezeslábasban, egy ilyen külsejű egyéntől nem lehet rendesebb viselkedésre számítani. A kapcsolatot óvatosan vettem fel újra a sütőtökkel, amelynek húsa a főtt répáéra hasonlít, a színe is olyan, és tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent. Először egy tökkenyeret próbáltam ki, de ez valójában nem ér, mert benne a tök nem látható és nem is érezhető, a fesztiválokon is mindenki csak mézes süteményként emlegette. Ez a mostani édesség felnőtteknek való. A River Cottage-os Hugh Fearnley-Whittingstalltól származik, aki művész, ellentétben Gordon Ramsayvel, aki pedig iparos, s kinek receptjei kiszámíthatóan kifogástalanok, de Hugh F-W ételei képzőművészeti alkotások, érzékszervekre gyakorolt hatásuk kis híján elviselhetetlen. Ebben a receptben a habcsókok az enyhén linzeres, édes pitetésztába töltött almás-vajas sütőtökkrém felszínén billegnek. Nem is tudom, ez a kifinomultan komponált desszert, földi értelemben, egyszerűen csak nem normális dolog.
Száznyolcvankilencedik nap: Karamell popcorn
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 7.
Vasárnap mozi est volt, az új Louis CK showt néztük meg, később pedig, hogy múlt és jelen egyensúlyba kerüljön, a 1967-es Producereket. Vetítettek amellé egy riportfilmet is, amelyen Carl Reiner és Mel Brooks beszélgettek. Reiner azt kérdezte Brookstól, hogy biztos volt-e a Hitler jelenetben. Brooks azt felelte, hogy egyáltalán nem, de amikor írta, ő úgy röhögött, hogy nem kapott levegőt, és mivel neki elég jó humora van, ezért benne hagyta a szövegben, hátha lesz más is, aki viccesnek találja. Így kapott Oscart érte és később tizenkét Tonyt. A filmekhez karamell popcorn járt, nagyon elégedett volt mindenki.
Százötvenkettedik nap: Karamellás rizsszelet, pillecukorban
Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 31.
A hazaúton végigmentem a High Streeten, ráfordultam a Crown Roadra, és benyitottam a pakisztáni ajtaján. Egy Lion szeletet, egy Cadbury mazsolás táblát, egy king-size Mars csokit és egy doboz Smartiest vásároltam, hogy este, a Citizen Smith alatt mindezt magamba tömjem. Barbi ezalatt Long Islanden parkolt le a Waldbaums előtt, hogy egy csomag Oreost és némi kilós csokoládédrazsét vételezzen. Este nem tudom, hogy mit nézett, Amerikában nem ment a Citizen Smith, azt hiszem. Biztos az angolszász levegő tette, de mind a ketten karcsúak voltunk, a háziak mérsékelten nehezteltek is ezért. A briteket ennél jobban én nem érdekeltem, felőlük minden nap kizabálhattam volna a garázsban álló jégkrémhűtő tartalmát, és amikor egy szép, őszi napon csakugyan megtettem, egy arcvonásuk sem rezzent. A húgomban azonban a reformkonyha iránt igyekezett érdeklődést ébreszteni az amerikai középosztály, és ez a recept például azok között volt, amelyeket nevelő szándékkal osztottak meg vele. Ha nem próbáljuk meg müzli szeletnek érteni a kockánként ezer kalóriát, akkor elmondható erről az édességről, hogy a legjobb, amit a rizspuffancsokból ki lehet hozni. A rizsnek jól áll a karamellsodó, és elegyedve az olvasztott pillecukorral, ropogva omlik a szájban.
Száznegyvenhatodik nap: Vaníliakrémes pite, áfonyával
Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 25.
Ha még egyszer hétszáz főre rendeznék teadélutánt az életben, ami végül összesen kétszáz fős lesz, de akkor is, ha valamilyen, most még nem látható okból újra ilyen eseményen gondolkodnék, akkor az alkalomra biztosan sütnék le ebből az áfonyás vaníliás pitéből. A desszert három íz, három textúra remek összegzése. Másnap én például ábrándoztam erről a süteményről.
Száznegyvenötödik nap: Vitorlások Lillafüreden
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 24.
Az előző poszthoz vásárolt áfonyáról lehúztunk még egy bőrt, egy vaníliás pite képében, amelyet ma akart Barbi közölni, de tegnap befurakodott ide egy program, amit el kell mesélnem. Ha bárkinek szüksége van rekreációra és tanácstalan, akkor nekem van egy ötletem, ami nem az én ötletem, hanem a férjemé, mert a nyavalyásnak ilyen ötletei vannak, és a sárga irigység megöl, de mit tudunk tenni? Összeszedtük magunkat tehát, és elindultunk Lillafüredre, ahol helyesnek láttunk négy, parafa dugóra állított, színes vitorlást létrehozni. Majd úgy szólt a javaslat, hogy szálljunk csónakba, a tavon olvassunk fel Villon verseket, s csónakázás közben valamikor bocsássuk vízre a vitorlásokat. És úgy is, hogy a kastély flexelt, mert a kastély mindig flexel, szóval még akkor is, az egyik legpihentetőbb program volt ez az életemben.
Száznegyvennegyedik nap: Kecskesajtos szendvics, áfonyával
Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 23.
Volt egy nap ezen a nyáron, amikor semmi mással nem voltam elfoglalva, csak sírtam, és Barbi kezembe nyomta a kamerát, hogy fényképeznék le egy málnakrémet zokogás közben, akkor talán valami kis hasznomat is lehetne venni. Nem hitték, hogy lesz belőle anyag, a gép inkább csak terápiás célokat szolgált, mint egy állatsimogató, ám amikor leadtam a képeket azt mondták, hogy tűnjék ez bár érzéketlenségnek részükről, de talán jót tenne a projektnek olykor egy kis szomorúság.
Az ételfotózás nem ismer pardont. A nagyok elbíbelődnek a beállítással, alkalmasint félnapokat is. Az egyik egy áfonyás salátát készített tavaly ilyenkor, és amikor úgy érezte, hogy kevés a piros szín a tányéron, beletépkedett egy, a szobanövények közül impulzíve kinézett színpompás, bár mérgező broméliafélét is. Egy másik, egyébként nagyon, nagyon jó ételfotós pedig négy kis rózsaszín gyufafejet helyezett el a pávakék porcelánon feladott csokoládés tortaszelet mellé, mert a leheletnyi pink szépen egészítette ki az összképet.
Az itt megjelenített fotókon egy kecskesajtos áfonyasaláta látható, a köményes öntettel és a baguette- tel igazán tökéletes szendvicset alkotva, de nincs benne filodendron, egyáltalán.
További cikkek...
- Száznegyvenkettedik nap: Kávés bőrradír
- Százharminckilencedik nap: Két polip és egy garnéla virsli
- Százharmincnyolcadik nap: Nyakkendőjelenet a Bistro Mornarban
- Százharminchetedik nap: Pálcikás tengerparti memóriajégkrém
- Százharminchatodik nap: Szederlekváros csirkeszendvics, spenóttal
- Száznyolcadik nap: Pixelvirág
- Negyvenkettedik nap: Hétfő
- Negyvenegyedik nap: Bolhapiac
- Képriport a teadélutánról
- Csak ahogy lenni szokott. Vettünk néhány tonna tököt, és lámpát csináltunk belőlük.
19 / 22 oldal