Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.
Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom.
Kétszáztizennegyedik nap: Fehér gyertyák az asztalon
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 31.
Meg vagyok illetődve ilyen ünnepeken, mint amilyen a mai, mert nem tudom, hogy ez a nap jelent nekünk valamit vagy nem, vagy hogy lehet beszélni erről vagy másról nem is illik, vagy csak örülünk, mert nem kell menni dolgozni. Terveztem mindenesetre egy utolsó őszi asztaldíszt, sok gyertyával, az egy közös érdeklődési területünk az ünneppel, és míg a vendégeket vártuk vacsorára – melynek menüjén igazán nem tiszteletlenségből, csak borok és múmiavirslik szerepeltek – részletesen lefényképeztem ezt a színeiben szürkéskék, padlizsánszín, narancs, sárga, zöld, arany, fehér, üveg, rézszín asztalközepet.
Kétszáztizenkettedik nap: Karamellkrém üvegben
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 30.
Johann Gottlieb Kändler idejéből láttam ma egy meisseni étkészletet, a Hattyú Szerviz a porcelánművészetben az európai barokk és rokokó formanyelvét honosította meg, de a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy annyit ér, mint innen, ahol ülök – mindent beleszámolva – az összes háztömb a Kálvin térig. Tegnap hozzánk került egy szép kis német porcelánkészlet, ez nem honosított meg semmit sehol, finoman aranyozott, puhamintás szerviz, nagy becsben tartott, a volt gazdája eltörte az egyik mokkáscsészéjét, mert amikor megörökölte, nagyon izgult, hogy el ne törjön belőle valamit. Nyilván fellép majd ebben a blogban, de most csak egy mellékszerepet kapott: a múltkori almákból megmaradt karamellkrém ma talált otthonra egy feliratozott befőttesüvegben, és a fotóra melléállítottam az új porcelánok közül néhány darabot.
Kétszázkilencedik nap: Karamellalmák
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 27.
Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, ... I'm an expert on Shakespeare and that's a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában.
Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik.
Kétszáznyolcadik nap: Őszi asztal
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 26.
Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt.
Kétszázhetedik nap: Boszorkányujjkeksz
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 25.
Az Addams Family teasüteményei közül a boszorkányujj a legismertebb. Az íze? Nem, nem üt át rajta a boszorkány egyáltalán. Olyan a zamata, mint bármelyik emberi ujjnak, amit itt, a sarki boltban árulnak.
Kétszázötödik nap: Aranymetszés
Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365 + rovat - 2013. október 23.
Bodonyi tanár úr reggel úszott egyet a Dunában, majd kilenckor ‒ pálinkával előidézve a flow-t – festeni kezdett. A tanítványok is festettek. Az ihlet ebédig tartott, ekkor evett, a tanítványok is ettek, mindenkihez volt egy implicit rossz szava, kávénál nekem például az aranymetszést vezette le papíron, nem volt rá szükségem momentán, de leírta, hogy legalább ennyit én is tudjak. Bodonyi tanár úr nem volt kellemes ember, de rajzolni, azt tud. Most van egy eredeti Bodonyim, az aranymetszés képlete, szignózva persze nincs és bemondásra nyilván senki nem fogja elhinni, de ez most nem is fontos. Megtaláltam ezt a darab papírt a héten, és gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni: lerajzolhatnám az aranymetszést, végső soron. Tegnap éjjel fel is vittem egy keretbe a képletet.
További cikkek...
- Százkilencvenhatodik nap: Snidlinghajú minyon
- Százkilencvennegyedik nap: Sütőtökös habcsókpite
- Száznyolcvankilencedik nap: Karamell popcorn
- Százötvenkettedik nap: Karamellás rizsszelet, pillecukorban
- Száznegyvenhatodik nap: Vaníliakrémes pite, áfonyával
- Száznegyvenötödik nap: Vitorlások Lillafüreden
- Száznegyvennegyedik nap: Kecskesajtos szendvics, áfonyával
- Száznegyvenkettedik nap: Kávés bőrradír
- Százharminckilencedik nap: Két polip és egy garnéla virsli
- Százharmincnyolcadik nap: Nyakkendőjelenet a Bistro Mornarban
18 / 22 oldal